Az életrevalók című film az elmúlt évek legnagyobb francia mozisikere, nálunk is nagyon népszerű volt az Omar Sy és François Cluzet főszereplésével készült vígjáték. A rendezőpáros ismét Omar Syra bízta a főszerepet, aki a Samba című filmben Charlotte Gainsbourg mentorálásával próbál kikecmeregni lehetetlennek tűnő élethelyzetéből.
A Samba aktuális témával foglalkozik: a bevándorlás Európa összes országát érinti, mindenhol egy kicsit másképp. Franciaország etnikai szempontból Európa egyik legszínesebb országa lett Anglia mellett, az afrikai bevándorlók helyzete pedig a legkevésbé sincsen megnyugtatóan rendezve arrafelé. Nemrég írtunk a Csajkor című filmről is, amelynek főszereplő tinédzserlánya szintén afrikai bevándorló családból származik: a környezetével sodródó lány viszont talán valamennyivel könnyebb helyzetben van.
A Samba címszereplője ugyanis hiába dolgozik rendes állampolgár módjára, letelepedési engedélye nincsen, ezért már 10 éve bujkál a hatóságok elől, ráadásul csak feketén tud munkát vállalni. Családja Szenegálban várja tőle a támogatást, egyetlen támasza pedig legálisan ott élő nagybátyja, akivel megfogadták, hogy egyszer majd királyként térnek vissza szülőföldjükre. Egyelőre azonban erre nem nagyon van esély: Sambának első körben egy letelepedési engedélyt kellene szereznie, viszont a film kezdetekor közelebb van a kitoloncoláshoz, mint a legális maradáshoz.
Szerencsés módon Samba mégis találkozik valakivel, aki szívesen segít neki. Alice (Charlotte Gainsbourg) egy idegösszeomlás miatti terápia részeként kezd el bevándorlókkal foglalkozni, Samba pedig az első pillanattól kezdve megtetszik az alvászavarokkal küzdő nőnek.
Samba aztán egy újabb szövetségesre is lel a hasonló helyzetben tengődő Wilson (Tamar Rahim) személyében, aki ugyan brazilnak mondja magát, de hamar kiderül, hogy ez enyhén szólva is csúsztatás. Wilson és Samba válogatott módon próbálják sorsukat rendezni, illetve megélhetésüket biztosítani, közben pedig betegesen félnek a rajtaütésszerű razziáktól. A Samba-Wilson páros kap néhány montázst is a filmben, azt már Az életrevalókban is láthattuk, hogy ez a rendezőpárosnak nagyon megy.
Az életrevalók készítői nem fordultak ki önmagukból, de azzal sem lehet őket vádolni, hogy biztonsági játékot játszottak volna a Sambával. A Samba témaválasztása is kissé rizikósabb, valamint a film humora is eggyel sötétebb tónusú, mint Az életrevalók esetében. A film nem akar összeomlani azért, hogy mindenáron nevettessen, és azért sem, hogy Samba Cissé könnyen szerethető karakterét szentnek állítsa be.
Samba dilemmái valódi dilemmák; így a fotelből sem könnyű rájuk jó megoldást mondani, de a szenegáli férfi mentalitásával talán még nehezebb. A Sambát körülvevő figurák is meglehetősen esendőek: Samba nagybátyja, illetve bevándorló haverja is jó szándékú, kedves emberek, de helyzetüknél fogva nem engedhetik meg maguknak a teljes önzetlenséget és önfeláldozást.
Nakacha és Toledano ismét remek érzékkel választották ki színészeiket, ami félig már önmagában is elviszi a filmet, Omar Sy láthatóan ismét lubickol a szerepében. Aki Az életrevalókat szerette, az a Sambában sem fog csalódni, de nem érdemes egy receptre készült folytatást várni.
Samba. Rendezte: Olivier Nakache, Eric Toledano.
Forgalmazza a Vertigo Média. Bemutató: 2015. március 19.
