Fenyő D. György középiskolai tanár, irodalomtörténész szerint az még nagyon világos, hogy mit jelent a gyerekirodalom és a felnőtt irodalom, azonban a kettő között van egy furcsa szakasz: a kamaszkor. Ez a szakasz irodalmi szempontból is érdekes.
Egy részük már gimnáziumban felnőtt irodalmat olvas, viszont vannak, akiknek nem való Dosztojevszkij. Őket célozza meg az úgynevezett young adult irodalom, melynek egyik főbb jellemvonása, hogy olyan problémákat fogalmaz meg, amelyek bevonzzák a fiatalokat.
– mondta Fenyő D. az Y generáció irodalmáról szóló beszélgetésen, a PIM-ben. Szerinte nagyon óvatosan kellene bánni bizonyos művekkel, mint például Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényével is.
Ez szerintem egyáltalán nem ifjúsági irodalom. A felhasználásában van ifjúsági csupán, mármint abban, hogy nyolcadikban szokták tanítani, ami totális tévedés. A gyerekeknek semmiképpen nem használ ez a könyv, mert 13 éveseket nem fog olvasóvá tenni. Gyönyörű könyv, de irtanám a közoktatásból.
– fejti ki Fenyő D.
Az ifjúsági irodalomnak az lenne a végcélja, hogy átvezesse az olvasókat a „nagy irodalom” felé?
– merül fel az este során a kérdés. Krusovszky Dénes író, költő, kritikus szerint ez nem lehet egy szigorúan számon kérhető elvárás az ifjúsági irodalommal kapcsolatban.
Sőt azt gondolom, hogy az a jó ifjúsági regény, ami úgy olvastatja magát, hogy ezek a kérdések fel sem merülnek.
– mondja Krusovszky, aki Fenyő D. Györggyel, Mészáros Márton irodalmárral és Visy Beatrix irodalomtörténésszel az Y generáció irodalmával kapcsolatban, Patrick Ness Soha nincs vége című könyvét vesézték ki. (A szerzővel készült interjúnkat itt olvashatjátok.)
A hasonló disztopikus regényekhez képest, mint például az Éhezők vidala, Ness könyve sokkal érdekesebb. Ő legalább elgondolkodik azon, hogy hogyan építse fel ezt a világot. Más kérdés, hogy aztán ő maga sem jön rá, hogy mit akar mindezzel kezdeni.
– kezdi Krusovszky, aki szerint Ness elég gyenge karakterépítésben, pedig az a struktúra, amit megteremt, jó táptalajt adna a mélyebb karakterábrázolásoknak. Továbbá úgy gondolja, hogy indokolatlanul hosszú lett ez a regény és számos ismétlésnek nincsen funkciója.
Védelem?
– teszi fel a kérdést Visy.
Engem nem zavar, hogy nem vezet sehová ez a könyv.
– feleli Mészáros.
Fenyő D. szerint Ness egyes szereplőkre túl sok terhet rak, amelyek kölcsönösen gyengítik és érvénytelenítik egymást.
Az egy megbeszélendő probléma, hogy mit csinál egy osztályközösség, egy baráti társaság egy 16 éves homoszexuális párral, de ha ennek a gyereknek még van egy súlyos mentális betegségben szenvedő öccse, meg van egy rendőri előélete, az túl sok. Ettől nekem szétmállik az egész.
– mondja Fenyő D., Krusovszky pedig úgy véli, hogy azért lehet az olvasónak ilyen érzése, mert a karakterek egyszerűen nincsenek rendesen megírva.
Dosztojevszkij a sárga földig terheli a szereplőit, de ő azért tudja megtenni, mert meg vannak írva rendesen. Itt meg papírmasé figurák vannak, akik nem bírják el ezt a terhelést.
– részletezi, majd hozzáteszi, hogy jó felvetésekkel kezdődik a könyv, amelyekkel sok mindent lehetett volna csinálni. Például zavarónak tartja, hogy Ness a fiúk szerelmét teljesen természetesen kezeli, ami, mint mondja, az életben nagyon szép gondolat, de íróilag nem sokat ér.
Ha elmondja az író, hogy ezek a fiúk szerelmesek egymásba és ez egy tragikus szerelmi történet, akkor légy szíves, írja meg már azt normálisan.
– fakad ki Krusovszky, mire a hallgatóságból már érkezik is a kérdés, hogy ez mégis mit jelent.
Hiányzott egyfajta mélység. Azt éreztem, hogy ennek a fiúnak a gondolatainak, egymás után rakott mondatainak nincsen több oldala. Zavarba ejtő volt, hogy itt tényleg az van, ami a lapra le van írva. A szereplő személyiségének pedig egyetlen részlete sincs kidolgozva.
– válaszol, majd hozzáteszi, hogy nem feltétlenül rossz ez a könyv, csak bosszantó, hogy több lehetőség van benne, mint amennyit az író végül megvalósított.
