+ Történelem

Tőkés Rudolf azt állítja, 89-90-ben nem volt forradalom

tőkés rudolf

Sőt, Tőkés Rudolf azt is állítja A harmadik köztársaság című könyvében, hogy a 2011-es új alkotmánnyal sikerült a korábbi évtizedek alkotmányozási csődjét jóvátenni, így nyújtva erkölcsi kárpótlást a magyar társadalomnak.

A rendszerváltozás újragondolását szorgalmazza új kötetében Tőkés Rudolf politológus, a Connecticuti Egyetem professor emeritusa, aki A harmadik köztársaság születése című munkája pénteki bemutatója alkalmából az MTI-nek elmondta, azért kezdte el írni új könyvét, mert “lelkiismeret-furdalást” érzett amiatt, hogy az 1989-1990-es eseményeket korábbi munkájában forradalomnak nevezte.

Kedves Olvasóink, itt fedetlen keblekkel, vagyis egy az egyben közöljük az MTI-hírt, ami egyébként nem szokatlan dolog a sajtó világában, ám a cikk annyi izgalmas és rejtélyes állítást tartalmaz, hogy zölddel jelöltük, mintegy sorvezetőként, azokat a részeket, amelyeknek jelentésén érdemes elgondolkodni, és saját véleményt alkotni a frissen megjelent műről. Csak jeleztük, mert nem szeretnénk saját véleményünkkel gátat vetni Olvasóink saját ítéletalkotásának.

Tőkés Rudolf 1956-ban emigrált az Egyesült Államokba, ahol egyetemi karriert futott be. Az 1980-as években kezdett a magyar belpolitikával foglalkozni, munkájához komoly kapcsolati hálót épített ki: a demokratikus ellenzék kulcsfigurái – Konrád György, Kis János, Antall József, Kőszeg Ferenc és sokan mások – éppúgy beletartoztak, mint az állampárt jelentős alakjai, köztük Aczél György, Pozsgay Imre és Grósz Károly. A politikatudós felidézte, a velük folytatott beszélgetések révén olyan információkhoz tudott hozzájutni, amelyek akkor egy nyugati – vagy akár magyar – kutató számára elérhetetlennek számítottak.

Tőkés Rudolf elmondta: az általa rendszerváltoztatásnak vagy rendszermódosításnak nevezett eseménysor után kapcsolatai segítségével addig feltáratlan írott forrásokba is betekintést nyert. Az első szabad választás után, 1991-ben külügyi tanácsadóként fél évig segítette Antall József kormányát, amiért cserébe hozzáférést kapott a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) pártarchívumának egyes iratanyagaihoz. A dokumentumok segítségével írta meg magyarul 1998-ban megjelent, A kialkudott forradalom című művét.

Új könyvét azért kezdte el írni, mert “lelkiismeret-furdalást” érzett amiatt, hogy az 1989-1990-es eseményeket korábbi munkájában forradalomnak nevezte.

Ezzel a könyvvel újra akartam gondolni az egész rendszerváltoztatást, és ok-okozati összefüggéseket akartam találni az azóta végbement folyamatok és az 1989-1990-es átmenet kulcselemei között.

Korábbi írásaihoz képest könyvének legfontosabb újításai között említette, hogy politológiai, szociológiai és történeti vizsgálódásait ezúttal a jogi környezet elemzésével is kiegészítette. Emellett kutatásának körébe beemelte a MSZMP Politikai Bizottsága egy korábban alig ismert szerve, a Koordinációs Bizottság iratanyagát is, amelyet Révész Béla, a Szegedi Tudományegyetem oktatója tárt fel.

Véleménye szerint a harmadik köztársaság számos későbbi problémáját és kudarcát vissza lehet vezetni a demokratikus rendszer születésének időszakára. Kulcsfontosságú, a későbbiekben meghatározó jelenségnek nevezte például, hogy a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásait követően a bal- és a jobboldali politikai szereplők csupán abban értettek egyet, hogy gyenge államra és gyenge törvényhozásra van szükség. Ennek eredményeként az ország majdnem kormányozhatatlanná vált, a döntéshozatal szétaprózódott, az országgyűlés mellett tucatnyi, autonóm módon működő intézmény jött létre, amelyek akadályozhatták a kormány munkáját.

Külön is kiemelte az Alkotmánybíróságot, amely szerinte példátlanul széles jogkörre tett szert, és értékmentes ítéleteire, illetve olyan absztrakt fogalmakra hivatkozva mint a jogállam, a jogfolytonosság és a jogbiztonság, teljes mértékben blokkolhatta a demokratikusan választott országgyűlési képviselők és kormányok akaratát. Tőkés Rudolf szerint ráadásul az Alkotmánybíróság valójában az említett Koordinációs Bizottság jogkörét vitte tovább, amely viszont teljes mértékben antidemokratikus szerv volt. A 1957 és 1988 között teljes titoktartás mellett működő Koordinációs Bizottság elvi és konkrét jogi kérdésekben hozhatott megfellebbezhetetlen döntéseket – emlékeztetett.

További problémaként említette, hogy miközben a hatalmat követelő értelmiség saját belharcaival volt elfoglalva, a kommunista államigazgatás és társadalmi intézmények szinte változatlan formában öröklődtek át a demokratikus rendszerbe, valamint a korábbi pártelit is átmenthette gazdasági és politikai befolyását.

Tőkés Rudolf hangsúlyozta, a 2011-es új alkotmánnyal sikerült a korábbi évtizedek “alkotmányozási csődjét” jóvátenni, így nyújtva erkölcsi kárpótlást a magyar társadalomnak. Hozzátette: olyan szimbolikus lépéseket is sikerült megtenni, például az alkotmány preambuluma tekintetében, amelyektől a korábbi kormányzatok teljes mértékben elzárkóztak. Mint fogalmazott, a Himnusz első sorának alkotmányba foglalásával sikerült például átlépni azon a gyakorlaton, amely az alkotmányjogi kérdéseket egy szűk értelmiségi körön kívül értelmezhetetlen, “se színe, se szaga” értékmentesség alapján közelítette meg.

A harmadik köztársaság születése – Emberek, ideológiák, intézmények című könyv a L’Harmattan Kiadó gondozásában jelenik meg, a kötetet péntek este mutatták be a szerző jelenlétében a budapesti Kossuth Klubban.

 

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top