A rendszerváltozás újragondolását szorgalmazza új kötetében Tőkés Rudolf politológus, a Connecticuti Egyetem professor emeritusa, aki A harmadik köztársaság születése című munkája pénteki bemutatója alkalmából az MTI-nek elmondta, azért kezdte el írni új könyvét, mert „lelkiismeret-furdalást” érzett amiatt, hogy az 1989-1990-es eseményeket korábbi munkájában forradalomnak nevezte.
Kedves Olvasóink, itt fedetlen keblekkel, vagyis egy az egyben közöljük az MTI-hírt, ami egyébként nem szokatlan dolog a sajtó világában, ám a cikk annyi izgalmas és rejtélyes állítást tartalmaz, hogy zölddel jelöltük, mintegy sorvezetőként, azokat a részeket, amelyeknek jelentésén érdemes elgondolkodni, és saját véleményt alkotni a frissen megjelent műről. Csak jeleztük, mert nem szeretnénk saját véleményünkkel gátat vetni Olvasóink saját ítéletalkotásának.
Tőkés Rudolf 1956-ban emigrált az Egyesült Államokba, ahol egyetemi karriert futott be. Az 1980-as években kezdett a magyar belpolitikával foglalkozni, munkájához komoly kapcsolati hálót épített ki: a demokratikus ellenzék kulcsfigurái – Konrád György, Kis János, Antall József, Kőszeg Ferenc és sokan mások – éppúgy beletartoztak, mint az állampárt jelentős alakjai, köztük Aczél György, Pozsgay Imre és Grósz Károly. A politikatudós felidézte, a velük folytatott beszélgetések révén olyan információkhoz tudott hozzájutni, amelyek akkor egy nyugati – vagy akár magyar – kutató számára elérhetetlennek számítottak.
Tőkés Rudolf elmondta: az általa rendszerváltoztatásnak vagy rendszermódosításnak nevezett eseménysor után kapcsolatai segítségével addig feltáratlan írott forrásokba is betekintést nyert. Az első szabad választás után, 1991-ben külügyi tanácsadóként fél évig segítette Antall József kormányát, amiért cserébe hozzáférést kapott a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) pártarchívumának egyes iratanyagaihoz. A dokumentumok segítségével írta meg magyarul 1998-ban megjelent, A kialkudott forradalom című művét.
Új könyvét azért kezdte el írni, mert „lelkiismeret-furdalást” érzett amiatt, hogy az 1989-1990-es eseményeket korábbi munkájában forradalomnak nevezte.
Ezzel a könyvvel újra akartam gondolni az egész rendszerváltoztatást, és ok-okozati összefüggéseket akartam találni az azóta végbement folyamatok és az 1989-1990-es átmenet kulcselemei között.
Korábbi írásaihoz képest könyvének legfontosabb újításai között említette, hogy politológiai, szociológiai és történeti vizsgálódásait ezúttal a jogi környezet elemzésével is kiegészítette. Emellett kutatásának körébe beemelte a MSZMP Politikai Bizottsága egy korábban alig ismert szerve, a Koordinációs Bizottság iratanyagát is, amelyet Révész Béla, a Szegedi Tudományegyetem oktatója tárt fel.
Véleménye szerint a harmadik köztársaság számos későbbi problémáját és kudarcát vissza lehet vezetni a demokratikus rendszer születésének időszakára. Kulcsfontosságú, a későbbiekben meghatározó jelenségnek nevezte például, hogy a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásait követően a bal- és a jobboldali politikai szereplők csupán abban értettek egyet, hogy gyenge államra és gyenge törvényhozásra van szükség. Ennek eredményeként az ország majdnem kormányozhatatlanná vált, a döntéshozatal szétaprózódott, az országgyűlés mellett tucatnyi, autonóm módon működő intézmény jött létre, amelyek akadályozhatták a kormány munkáját.
Külön is kiemelte az Alkotmánybíróságot, amely szerinte példátlanul széles jogkörre tett szert, és értékmentes ítéleteire, illetve olyan absztrakt fogalmakra hivatkozva mint a jogállam, a jogfolytonosság és a jogbiztonság, teljes mértékben blokkolhatta a demokratikusan választott országgyűlési képviselők és kormányok akaratát. Tőkés Rudolf szerint ráadásul az Alkotmánybíróság valójában az említett Koordinációs Bizottság jogkörét vitte tovább, amely viszont teljes mértékben antidemokratikus szerv volt. A 1957 és 1988 között teljes titoktartás mellett működő Koordinációs Bizottság elvi és konkrét jogi kérdésekben hozhatott megfellebbezhetetlen döntéseket – emlékeztetett.
További problémaként említette, hogy miközben a hatalmat követelő értelmiség saját belharcaival volt elfoglalva, a kommunista államigazgatás és társadalmi intézmények szinte változatlan formában öröklődtek át a demokratikus rendszerbe, valamint a korábbi pártelit is átmenthette gazdasági és politikai befolyását.
Tőkés Rudolf hangsúlyozta, a 2011-es új alkotmánnyal sikerült a korábbi évtizedek „alkotmányozási csődjét” jóvátenni, így nyújtva erkölcsi kárpótlást a magyar társadalomnak. Hozzátette: olyan szimbolikus lépéseket is sikerült megtenni, például az alkotmány preambuluma tekintetében, amelyektől a korábbi kormányzatok teljes mértékben elzárkóztak. Mint fogalmazott, a Himnusz első sorának alkotmányba foglalásával sikerült például átlépni azon a gyakorlaton, amely az alkotmányjogi kérdéseket egy szűk értelmiségi körön kívül értelmezhetetlen, „se színe, se szaga” értékmentesség alapján közelítette meg.
A harmadik köztársaság születése – Emberek, ideológiák, intézmények című könyv a L’Harmattan Kiadó gondozásában jelenik meg, a kötetet péntek este mutatták be a szerző jelenlétében a budapesti Kossuth Klubban.
