Tarr Bence László üzleti angolnyelv-tanár, kulturális antropológus, vállalati tréner és nem utolsó sorban buddhista tanító. Több éven keresztül tanított a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán, de a tanítást egy ideje egészen drasztikus formákban is végzi. Például megtanít embereket tűzön járni.
Hogyan fordultál a buddhizmus felé?
Nem ért semmilyen olyan külső hatás gyerekkoromban, ami miatt a buddhizmus felé fordultam később. Hagyományos katolikus neveltetésben részesültem. Nagyon szerettem templomba járni. Azonban tizenhárom éves voltam, amikor egy törökországi nyaralás során volt egy nagy „aha” élményem, nevezetesen az, hogy léteznek nagyon eltérő vallási formák is. Ekkoriban, mondhatni sorsszerűen került a kezembe Buddha beszédei című könyv, amely olyan hatással volt rám, hogy felszakított bennem egy emlékhalmazt, mintha már ismerném ezeket a tanításokat valahonnan korábbról. Úgy éreztem tizenhárom évesen, hogy nagyon mély közöm van a buddhizmushoz.
Buddhista tanítóként is végeztél, de nem ez az egyetlen diplomád. Hogyan vált a buddhizmus a hivatásod részévé?
Én már középiskolában azt gondoltam, hogy valláskutató szeretnék lenni és ezen belül a buddhizmussal foglalkozni, de akkor még nem volt Buddhista Főiskola, viszont mire leérettségiztem lett. Ezekkel a tanulmányokkal nem az volt a célom, hogy egy végzettséget szerezzek, hanem, hogy megismerkedjek a megvilágosodás eszméjével. Az évek során nagyon sok helyen jártam például Indiában és Indonéziában, ahol terepmunkát végeztem és rengeteget olvastam és jártam buddhista tanítókhoz. Megtanultam nem feltételekhez kötni a megvilágosodást. Ha az ember elengedi a feltételeit, akkor megtapasztalja az éberséget, ami a megvilágosodás első lépcsőfoka. Nekem 2005-ben jött el ez a pillanat, amikor rájöttem, hogy a szellemi felébredésnek nincsenek feltételei, az embernek csak meg kell engednie magának azt, hogy az éberség pozíciójába kerüljön. Én ekkor már üzleti nyelvet is tanítottam angolul és rájöttem, hogy egy tágabb értelemben vett tanácsadói irányba szeretnék elmenni, ahol hasznosíthatom a buddhizmussal kapcsolatos tapasztalataimat és tudásomat is.
Saját vállalkozásodban szervezetfejlesztő tanácsadó vagy. Hogyan épül be a munkádba a buddhizmus?
Az emberek mindenhol ugyanazt keresik, még a nagyvállalatoknál is:a boldogságot, a lelki békét, a kibontakozás lehetőségeit és az önmegvalósítást. Teljesen mindegy, hogy ki milyen munkakörben dolgozik, ugyanezekre a dolgokra vágynak. Ezeknek az elérésében pedig, nagyon fontos az önismeret. Ha egy felsővezető például eljut az önismeret magas fokára, akkor egyéni karrierambícióit felváltja a kollektív felelősségtudat. Ezzel a munkával kapcsolatban engem buddhista tanítóként az motivál, hogy olyan emberekre hathatok, akik nagyon sok más ember sorsát befolyásolják. Akkor van ennek az egésznek értelme, ha egy nagyvállalat vezetőjének a gondolkodását úgy tudom megváltoztatni, hogy ő ennek hatására emberségesebb és ösztönzőbb munkakörülményeket teremt. Én nem azzal foglalkozom, hogy hogyan lesz üzletileg eredményesebb egy nagyvállalat. Meggyőződésem, hogy egy vállalat akkor lesz piaci szempontból is sikeresebb, ha abban jobb emberek dolgoznak. Ez alatt azt értem, hogy olyanok, akik önismerettel bírnak, humanisták és felül tudnak emelkedni az egyéni karrierizmuson és felfogják, hogy egy csapatban egy kollektíva közös sikerén dolgoznak.
Mindezek eléréséhez alternatív módszereket alkalmazol, mint például a tűzön járás.
Igen, én ezzel a módszerrel hat évvel ezelőtt találkoztam egy holland tréner kollégán keresztül. Ekkoriban egy felsővezetői csoporttal dolgoztam már egy éve és semmiféle hatást nem tudtam náluk elérni az addig ismert hagyományos módszerekkel. És ez a kolléga mondta, hogy az ilyen passzív csoportokat szembesíteni kell egy radikális helyzettel, amelynek egyik módszere a tűzön járás. Én soha nem gondoltam volna, hogy ezt meg lehet valósítani egy vállalati környezetben. Ennek lényege, hogy a lelki felkészítést követően, egy hét-nyolcszáz fokos parázson lehet átgyalogolni mezítláb. Az akkori csoportom hetven százaléka végül megcsinálta és ez egy olyan személyiségformáló erővel bírt, olyan változást hozott az életükbe, amit el nem tudtam volna képzelni. Akik addig nagyon zárkózottak voltak egyszer csak megnyíltak és szembe tudtak nézni saját korlátaikkal. Ezt a változást pedig gyakorlatilag huszonnégy óra alatt lehetett elérni. Annyira lenyűgözött ez a módszer, hogy később elvégeztem egy tűzön járó instruktor képzést Portugáliában egy svéd házaspárnál.
És ez nem veszélyes?
A tűzön járásnak nagyon komoly módszertana van, és ha valakit nem jól készítenek fel, annak bizony van valós kockázata. Egyébként nem az a lényeg, hogy a felkészítés végén valaki belelép-e a parázsba vagy sem, hiszen erre mindenki képes, Az a fontos, hogy úgy tudjanak a parázsba lépni, hogy közben nem égnek meg. Ehhez azonban egy nagyon komoly mentális paradigmaváltásra van szüksége az illetőnek.
Ezt hogy lehet elérni?
El kell engedni azt a korlátozó hiedelmet, hogy meg fogsz égni. Ilyenkor az ember egy semleges tudatállapotba kerül, amelyben a parázs nincsen rá hatással. Nincs se hőérzet, sem égési sérülés.
De pusztán mentálisan hogyan lehet felülírni ilyen fizikai dolgokat?
Úgy, hogy a világ illúzió, egy vetített kép, aminek persze vannak kötött szabályai, de egyes szabályokat felül lehet írni.
