Február 19-én mutatták be Ujj Mészáros Károly első nagyjátékfilmjét, a Liza, a rókatündért (kritikánk itt olvasható). Mit gondol a filmről a rendező? Interjú Ujj Mészáros Károllyal.
Február 19-én mutatták be a Liza, a rókatündért. Mennyire vagy megelégedve az első kritikákkal?
Ennél nem is lehetnék elégedettebb.
Sokan említik, hogy a Liza, a rókatündér nagyon hasonlít Wes Anderson filmjeire.
Nem gondolom, hogy annyira hasonlítana. Persze attól is függ, hogy melyik Wes Anderson filmről van szó. A Grand Budapest Hotel és a Holdfény királyság például azután került a moziba, miután mi leforgattuk a Liza, a rókatündért. Ha szóba is jöhet Wes Anderson, akkor inkább a korábbi alkotásai azok, amik hathattak erre a filmre.
Ez volt az első nagyjátékfilmed. Milyen nehézségekkel kellett szembenéznetek?
Sok nehézség volt már az indulásnál is. Komoly erőfeszítések eredménye, hogy egyáltalán megszereztük a pénzt a gyártásra. Egy kész regény volt, mire odáig eljutottunk, hogy végre forgathassunk. Voltak kisebb sikerek, mint például amikor kijutottunk különböző filmfesztiválokra, ahol megmutathattuk a projectet külföldi producereknek és szereztünk külföldi koproducereket. Egy ideig úgy tűnt, hogy ez hiábavaló volt, magyar részről nem kap támogatást a film, de aztán szerencsére mégis sikerült.
Annak ellenére, hogy vígjátékról van szó, nyoma sincs a teátrális színészi játéknak. Ez alapkoncepció volt?
Személy szerint a skandináv, visszafogottabb színjátszást részesítem előnyben. Egy hónapot rászántunk erre, amikor csak külön a színészekkel próbáltunk. Megnéztük, kinek mi a karaktere, elpróbáltuk a kulcsjeleneteket, tehát ez tudatos célkitűzés eredménye.
Volt improvizáció a színészek részéről?
Öt évig készült a forgatókönyv, én többnyire ragaszkodtam ahhoz, hogy a leírt szöveget mondják el a színészek, persze a próbákon még tudtunk ezen finomítani. Cserna Tóni „benyomulok” kiszólása például a próbán született, de a darabolós gyilkos geg sem szerepelt eredetileg a forgatókönyvben.
Honnan jött a japán legenda, mint a film egyik fő motívuma?
Ebben nagy szerepe van a véletlennek is. Eredetileg a Liselotte és a május (írta: Pozsgai Zsolt) című dráma alapján indultunk el, ez volt a forgatókönyv alapja. Volt egy kis gegünk, amiben egy japán énekes dalol a főcím alatt, merthogy ez milyen furcsán, viccesen hat. Aztán egyre jobban nőtt a japán Tomy Tani karakterének a szerepe, míg végül teljesen beférkőzött a filmbe ez a rókatündér motívum.
Mit jelent számodra a Liza, a rókatündér?
Alapvetően közgazdász vagyok, körülbelül 25 éve határoztam el, hogy filmet fogok rendezni. Ehhez elég rögös út vezetett és sok munka volt benne. A Liza, a rókatündér ennek a 25 éves küszködésnek a megkoronázása és egy furcsa életcél beteljesülése számomra. Nagyon fontos Balsai Móni főszerepe is, akivel mi egy pár vagyunk. Régóta hiszek az ő rendkívüli tehetségében. Liza szerepét eleve Mónira írtuk. Ez az alkotás annak is bizonyítéka, hogy ő nemcsak a színházban állja meg a helyét. Mindemellett remélem, hogy a Liza, a rókatündér egy belépőkártya is lehet egy következő filmhez.
Ha már következő filmnél tartunk, milyen műfajban gondolkozol?
Nemsokára be fogjuk adni fejlesztésre az új filmtervet, de az teljesen más lesz. A Liza, és a rókatündér előtt tíz kisfilmet készítettem, akadnak közöttük szürreális és nagyon reális darabok is. A következő dokumentarista, és nem szerzői, hanem inkább műfaji film lesz. Hiszek abban, hogy műfaji filmmel is át lehet adni olyan lényeges üzeneteket, amiket az emberek fontosnak tartanak.
Liza, a rókatündér
Gyártó: FilmTeam
Producer: Major István
Forgalmazó: A Company
Támogatta: Magyar Nemzeti Filmalap
Bemutató: február 19.
