A hivatkozásokat végigkövetve kiderül, hogy először a VS.hu számolt be arról a belső körlevélről, mely az EMMI dolgozók szóhasználatát hivatott befolyásolni. Persze, az összes destruktív elem azonnal megmozdult, mert alkalmat látott arra, hogy a magasságos minisztériumon, s a szegény nagyságos miniszter úron élcelődjön, s szándékait kifordítva pellengérre állítsa! Pedig lehetne ezt másként is, jó szándékot feltételezve, a feladat nagy-szérűségét átérezve:
A kultúra napszámosainak évekre való munkát ad, amíg végrehajtják a nagy és nagyszerű feladatot!
Lássunk neki, mutassunk példát, s ha már Kosztolányi Dezsőn akadt meg a szemünk, kezdjük vele!
Szegény rászoruló anyám csak egy dalt zongorázik.
Egy árva dalt. Azt veregeti folyton,
és megbicsaklik elefántcsont ujja
a fekete-fehér elefántcsonton.
És elfelejti, próbálgatja egyre…
…
„Szegény Rászoruló fiú” mondják majd hangtalan,
„egy pici angyal felrepült az égbe”,
s egyszerre roppant sajnálom magam,
s én is szepegve suttogom: „Rászorulóka Szegényke„…
…
Zörgő szekéren az Idegenember
tudom, hogy elvisz engem is egy éjjel,
s szegény rászoruló anyám az ablakunkra rogyva
néz majd utánam könnyes, kék szemével.
Oké-oké, belátom, nagy munka lesz ez, s a kapkodó lelkesedés miatt az alapos akció helyett csak iránymutatás születhet. Pillantsunk József Attilára, őt a múltkor már úgyis kipécéztük a szólásszabadság ürügyén!
– Szegényember, Rászoruló, hogy adod a bölcsőt?
– Csöpp a gyerek, hogy adnám a bölcsőt?
– Király vagyok, bírok nagy erővel,
Ha nem adod, elveszem erővel.
Szegényember, Rászoruló, hejh, csak egyet szólna –
A király már katonákért szólna.
De a bölcsőt a tóba hajítja,
Csöpp gyerekét utána hajítja.
Szegényember Rászoruló, sír-rí a börtönben.
Szegényember Rászoruló, nevet a börtönben.
Nincs a gyerek már a rossz világban,
Jobb sora lesz, hajh, vizi-világban!
…
Aki szegény rászoruló, az a legszegényebb legrászorulóbb,
Fázósságát odadja a télnek,
Melegét meg odadja a nyárnak,
Üres kedvét a puszta határnak….
Most temettük el szegény rászoruló Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol –
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?…
Hiába, na, nem lesz könnyű, amíg megtanulunk újmagyarul! Aki gyorsan és tevőleges nekilát, az messzebbre juthat, mint a lusta fanyalgók! Persze, az egyházakat nem lesz könnyű meggyőzni…
„Sok eledelt terem a szegények rászorulók szántóföldje, de van, akit tönkretesz a törvénytelenség.” (Péld 13,23)
Ugyanakkor tisztelettel jelezném a minisztérium felé, hogy a mostani naCCerű ötlet általános érvényű törvénnyé formálása előtt praktikus lenne a kigyomlálandó szavak mindegyikét összegyűjteni, mert akkor „egy mocsokkal” megvalósítható a zseniális terv, melynek megvalósításhoz és koordinálásához örömmel ajánlunk megbízható személyeket, akik megfelelő anyagi ellenszolgáltatás fejében* hajlandóak az áldozatos munkát elkezdeni! Szándékunk tisztaságát mutatatva az alábbi linken elérhetők azok a cikkek, melyekben szerepel a szegény/szegénység szó, de arra is volt példa, hogy a stadion valahogy becsúszott.
*(államtitkári fizetés, saját iroda, szolgálati gépjármű, és egy helikopter, ha terepre kell menni, panorámás adriai nyaraló)
