Ismerjük az avatóbeszédek katartikus semmitmondását, de itt most világcsúcs született: ha a közhelyek alkatrészekből lennének, újraindulhatna a magyar autógyártás. Csók István remek fogás volt, már nem él olyan hozzátartozó, aki ellenezhetné a politikai célú felhasználást. Az MTI szavait változtatás nélkül közöljük.
Felavatták a 150 éve született Csók István bronz mellszobrát szombaton a Fejér megyei Cecén, az egykori családi kúriában berendezett emlékmúzeum előtt.
L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára avatóbeszédében kiemelte:
Csók István fantasztikus művész volt, tele vitalitással, számára az egész élet Isten adományaként az élet élvezetét, örömét jelentette.
Úgy vélte, a művész életútja a bizonyíték rá:
Isten azért ad nekünk lehetőséget itt a Földön átvészelni azt a néhány évtizedet, amit ránk rótt, hogy a lehető legjobban kihasználva, folyamatos alkotással hasznára váljunk szűkebb és tágabb környezetünknek.
Az államtitkár szerint a nyugaton tanuló vagy munkát vállaló fiataloknak érdemes kimenni, mások kultúráját és nyelvét megismerni, de haza kell jönni, hogy a megszerzett tudást saját közösségükben hasznosítsák.
Adósai vagyunk saját szülőföldünknek, valamilyen módon törleszteni kell azt, amit a szülőföldtől kaptunk.
L. Simon László emlékeztetett arra, hogy 2012-ben kulturális államtitkárként sikerült negyvenmillió forint támogatást biztosítani a cecei Csók István Emlékház külső-belső felújítására. Jelezte, hogy a ház berendezését az emlékév keretében hétmillió forintból támogatják.
Kitért arra is, hogy az épületnek és környezetének rendbetétele mellett még valami hiányzott Cecéről:
egy szobor. Az elmúlt évtizedek felhívták a figyelmet arra, hogy sok helyütt lenne kinek szobrot emelni, mert büszkék saját szülöttükre az ott élők és példát akarnak állítani gyermekeik elé.
Az államtitkár felidézte:
az elmúlt 2-3 évben, a térségben Cece mellett szoborral gazdagodott Előszállás, Daruszentmiklós, Mezőfalva és Sárbogárd is.
Az alkotóról, Pető Hunor Munkácsy-díjas szobrászról elmondta, hogy az erdélyi származású művész azon kevés alkotók egyike, aki sok területen képes alkotni:
a kortárs avantgárd képzőművészeti munkáktól a fotókon, grafikákon és installációkon keresztül az egészalakos bronzszobrokig.
L. Simon László végül felajánlotta Cece és Sáregres iskolásainak, hogy ingyen megnézhetik a pénteken megnyitott Csók-emlékkiállítást a fővárosi Várkert Bazárban.
Fazekas Gábor, Cece polgármestere elmondta (tök ízlésesen):
Aszobor talapzata süttői mészkőből, a mellszobor bronzból készült. A 4,8 millió forintba kerülő alkotáshoz a Nemzeti Kulturális Alap 3 millió forintot adott.
Közölte, hogy a Csók István által használt bútorok, személyes tárgyak, illetve festményei jelenleg a Várkert Bazár-beli kiállításon vannak, ősszel kerülnek vissza Cecére, és állandó tárlatként lesznek megtekinthetők. Jelenleg az emlékházban a festőművész életútját bemutató fotókiállítás látható.
Palotainé Kali Gabriella, Csók István jogutódja, a művész lányának egykori ápolója hangsúlyozta:
A festő „nyakas, kálvinista édesapjától és áldott lelkű édesanyjától” az Isten, haza, család szeretetét kapta útravalóul. Úgy vélte, mindez fellelhető azon a képen is, amellyel 1900-ban a párizsi világkiállítás aranydíját megnyerte.
Megjegyezte:
Az Úrvacsora című alkotás ugyanakkor és ugyanazt a díjat kapta meg, mint az Eiffel-torony. Az a vastraverz ma egy ország, egy város jelképe, miközben Csók festménye egy galériában van, de nem szabadna ott porosodnia, hanem beszélni és írni kellene róla, olyan erővel kellene rendelkeznie, mint a toronynak.
Szerinte a díjnyertes alkotásból sugárzik a szeretet és az összetartozás, amire ennek a hazának ma szüksége van. Ezt mutatja meg nekünk Csók István.
Százötven éve, 1865. február 13-án született a Fejér megyei Pusztaegresen (ma: Sáregres) Csók István kétszeres Kossuth-díjas festőművész.
Apja jómódú molnármester volt, aki gépészmérnöknek szánta fiát, annak érdeklődése azonban hamar a festészet felé fordult. Tizenhét évesen kezdte festészeti tanulmányait a budapesti Mintarajziskolában, de az akadémikus irányzat képviselőinél nagyobb hatást gyakoroltak rá Szinyei Merse Pál képei.
Első nagyobb szabású figurális kompozíciója, Az áldozat a Magyar Szalon című folyóirat pályázatán első díjat nyert, megelőzve Rippl-Rónai Józsefet. Első nyilvános tárlaton bemutatott képe, a Krumplitisztogatók 1889-ben a párizsi világkiállításon dicséretben részesült.
Csók István 1920-ban megválasztották a Szinyei Merse Pál Társaság elnökének, majd a Képzőművészeti Főiskola tanára lett, ahol 1923-1925 között rektor is volt. A második világháború végén átvészelte Budapest ostromát, de a harcokban elpusztult huszonöt képből álló alföldi ciklusa, műterme romokban hevert.
1948-ban és 1952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 1952-ben kiváló művész címet kapott. 1955-ben 90. születésnapja alkalmából a Szépművészeti Múzeumban megrendezték életműtárlatát.
Csók István 1961. február 1-jén, 96 éves korában hunyt el Budapesten. A fővárosban galéria, Székesfehérváron képtár, Sáregresen művelődési ház viseli a nevét. Műveinek nagy részét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, 1962-ben Cecén nyílt meg emlékmúzeuma.
