Idén ősszel lenne százkilencvenhét éves Iván Szergejevics Turgenyev, s ha ő maga meg is halt 1883-ban, attól még tovább élnek művei. Lássuk be, ez tényleg csak a legnagyobbakra jellemző. A Pinceszínházban most mutatják be Kegyelemkenyér című darabot, amit 1902-ben játszottak először magyar színpadon. Furcsa, hogy minden kor megtalálja benne saját magát! 1919-ben, Szegeden – ahol alig egy hónapig működött a Tanácsköztársaság szellemében átalakított színház – színpadra állították Turgenyev művét. A Horthy-korszak közepén 1933-ban is játszotta a Nemzeti Színház (Ingyenélő címen), 1949-ben egy „új rendszer” berendezkedésének hajnalán rádiójáték készült belőle a „nagy orosz realisták” sorozatban, 1957-ben pedig a győri Kisfaludy Színház tűzte műsorára… Sőt, a rendszerváltás óta is lehetett szerencsénk ehhez a darabhoz (például 2002-ben az Ódry Színpadon).
A mostani, Dömötör Tamás által rendezett előadás estében hangsúlyos, hogy Turgenyev drámája nyomán. Mégis, Turgenyev az Turgenyev marad, s ha nem feltételezzük – tényleg paranoia lenne! –, hogy az előadás apropója minden oroszok legújabb cárjának közelgő látogatása, akkor ott marad a kérdés: mit tudott ez a gazdag, XIX. századi író-gondolkodó, akinek Párizsban múzeum őrzi emlékét? Mit tud ez a darab, aminek trenden kívüliségét – a fentiek tudatában – trend-felettiségként kell meghatároznunk?
Távol a fővárostól haldoklik egy régi filmstúdió. Az öreg operatőr, aki egykor igazi filmeket csinált, ma már „szellemként” él a birtokon. Az élet azonban megváltozik, amikor külföldi csapat érkezik, hogy filmet forgasson egy szupersztár színésznőről, aki gyermekkorát itt, a régi stúdióban töltötte. A sztárnak több köze van a helyhez, mint amit bárki gondolna… – olvashatjuk a Pinceszínház honlapján.
Szereplők:
Ambrus Asma, Anger Zsolt, Csémy Balázs, Dengyel Iván, Dobó Kata, Felhőfi-Kiss László, Frenkó Zsolt, Inoka Péter, Pásztor Ádám, Poppre Ádám
Jelmez: Makány Márta
Díszlet: Szili Péter
Rendező: Dömötör Tamás
