Az Országos Széchenyi Könyvtár blogján publikálta Kodály Zoltán 1959-es levelét Cserépfalvi Imréhez, aki a reklamáció szövege szerint sosem vette fel a telefont a zeneszerzőnek. Cserépfalvi a nevével fémjelzett Cserépfalvi Könyvkiadó igazgatója volt a II. világháború végéig, amikor kiadóját államosították. Cserépfalvi aztán 1954-ben a Corvina Kiadó igazgatója lett és megbízatása nyugdíjazásáig, 1963-ig tartott. Az 1900-ban született Cserépfalvi 1989-ben még részt vett államosított kiadójának újraindításában, 2 évvel később, 91 évesen halt meg.
A levél szövege Cserépfalvihoz:
Kedves Igazgató Úr, minthogy a Corv. (Corvina Kiadó) telefonon mindig mással beszél, s ha egyszer megkapjuk, azt mondja: tessék más számot hívni, ezúton vagyok kénytelen kérni, hogy megbeszélésünk szerint …a könyvet elvitetni illetve kicserélni szíveskedjék. Örülnék, ha felvilágosítást kaphatnék a honoráriumról szóló 2 levél eltérésének okáról.
Üdvözlettel Kodály Z
A levélből és a dátumból sem derül ki, hogy Kodály melyik munkájáról van szó, ám a blog kiemeli Kodály gyakorlatiasságát, amely kitűnik a levélből: „A finom lelkű művész és tudós szellemiségű Kodály Zoltán tudott azért határozott lenni még a nehéz időkben is. Egyébként ismert volt szófukar, de olykor szókimondó, ironikus stílusáról. Köztudott, hogy Rákosi egy új, Isten nélküli himnusz megírására vonatkozó javaslatát miként hárította el különösebb gondolkodás nélkül egy fél mondattal: „minek új, jó nekünk a régi is”. S ha kellett, akkor börtönben lévő emberekért is közbenjárt, mint például Pálóczy Horvát Lajos népdalgyűjtő és fordító esetében, aki háború alatti ellenállóként, üldözötteket rejtegetve, ki tudja, miért ült börtönben az ötvenes években” – írja Kodályról a blogon Lipthay Endre.
