+ Irodalom

A tankönyvbotrány nem ér véget – Irodalom 8.

tankönyv

A 2014-15-ös tanév első felében sokat foglalkozott a sajtó a tankönyvekben leírt harsogó baromságokkal. Aki mélyebbre ás, találhat még csuda dolgokat.

Az oktatási rendszer átalakításának irányítói mostanra megnyugodhattak, sajtó-hőbörgésen kívül más baj nem következett a tankönyvbotrányból, s ha mégis, az nem közérdekű. Biztos vagyok benne, hogy néhány szülő jobban odafigyel arra, hogy mit/miből tanul a gyerek. Ezért akár örülhetünk is a penetráns tankönyveknek.

Feledhetetlen pillanatokat szerzett sokaknak, hogy megtudták: A hetedikes irodalomtankönyv szerint a CNN-t nézni olyan igénytelenség, mint kólát inni és hamburgert enni. Az ötödikesek oktató-CD-je is kiverte a biztosítékot, s komoly vitákat gerjesztett Lackfi János tankönyvbe emelt tinibugyija is.

Kevés szó esett viszont a finomabb, némi odafigyelést igénylő esetekről. Pedig ilyen is van bőven. Az Alföldy Jenő és Valaczka András által jegyzett nyolcadikos irodalomkönyv 106. oldalán például – okkal-joggal – azokról a népekről van szó, melyek a magyarsággal együtt élnek. Lássuk be, fontos téma ez, amikor az ismeretekből fakadó nemzeti büszkeség helyén a kisebbségérzésből fakadó nemzeti gőg trónol.

Kénytelen vagyok kettőnél több mondatot idézni a Török, tatár, tót, román című szakaszból:

…Szemébe mernénk-e nézni József Attilának?  Rendeztük-e közös dolgainkat a vers írása óta eltelt hatvan-hetven év alatt? Megbékéltünk-e végre szomszédainkkal? Bizony nem.
Idegenkedésünk jórészt az ismeretek hiányából is adódik. Nyugatimádóként egyre többet tudunk a németekről, az angolokról, az amerikaiakról, ám szomszédaink értékei mintha kevésbé érdekelnének.
Tegyünk most csupán annyit a József Attila-i »rendezésért«, hogy legalább megnevezünk néhányat a szlovák és a román nép kiválóságai közül! Csupán neveket sorolunk, s a tankönyv olvasóira, »befogadóira« bízzuk, hogy leülnek-e az internet elé, hogy közelebbről megismerkedjenek velük…

A nyugat imádatának korszakonként visszatérő vádja nem jelent különösebb újdonságot, s el is siklanánk fölötte, ha nem többes szám első személyben lenne a mondat, s megszólaló „mi” nem különböztetné meg magát a tankönyv olvasóitól! Tisztelettel kérdem, kik azok a nyugatimádók, akiknek nevében a tankönyvszerzők megszólalnak? S ha itt nyilvános önkritikát gyakorolnak, akkor azzal miért kell terhelni a nyiladozó elméjű, világra eszmélő fiatalokat?

Félreértés ne essék, maga a kérdésfelvetés – egyre betegebb magyarságképünk szempontjából – hihetetlenül fontos, de az, ahogy a témát sikerült megragadni, egészen meghökkentő. Annyi mindenről lehetne/kellene beszélni a népek és kultúrák együttélése és egymásra hatása kapcsán! Mi köze van ennek a nyugatimádathoz?

Az már csak hab a tortán, hogy a „román nép kiválóságai közül” kiket sorolnak fel: Alexander Bălănescu, Eugen Ionescu, Mircea Eliade, Emil Cioran, Maia Morgenstern, Ion Barbu, Constantin Brâncuși, Nadia Comaneci…

A tankönyv szerzői – tovább növelve a zavart – zömében olyan kiválóságokat válogattak össze, akik ismertségüket, karrierjüket és sikereiket azon a bizonyos Nyugaton érték el! A tankönyv nyugatimádó szerzőire bízzuk, hogy leülnek-e az internet elé, hogy közelebbről megismerkedjenek velük…

[Alföldy Jenő – Valaczka András: Irodalom 8. – Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, Budapest – átdolgozta Czecze Enikő – puha borító, 272 oldal – ISBN 987-963-19-7380-8]

A fentiek figyelembe vétele mellett is sajnálom, hogy – az interneten megjelent hírek szerint – a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó 2014-ben megszűnt.

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. JHVH

    2015-01-29 - 23:13

    Ebben van valami. A magyar kisiskolások zöme mindent tud Lady Gagáról, Kobe Bryantről, a Halloweenről, Hálaadásról, Black Fridayról, de a felnőttek nagy többségének fogalma sincs arról, ki volt Ivo Andric, Mihail Sadoveanu, Nichita Stanescu, de kevesen tudnak Sütő Andrásról, Dsida Jenőről, vagy Szilágyi Domokosról, Hervay Gizelláról is.

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top