Sem a sajtó-, sem a szólásszabadság nem terjedhet ki a vallásgyalázásra – jelentette ki Harrach Péter. Kezdjem kitépni a gyerek tankönyvéből József Attila verseit?
Oké, legyünk következetesek, a vallásgyalázásra ne terjedjen ki a szólás szabadsága! Akkor ezt a szabadságot korlátozni kell! Az ilyen korlátozás kizárólag jogi úton lehetséges! Mi lesz ebből?
Ki fogja meghatározni, hogy mi számít vallásgyalázásnak, mi számít vallásnak? (Megjegyzem, a ma létező vallások egy része egymást gyalázva jött létre.)
Amikor pontosan meghatározzák az előbbi kérdésekre a választ, akkor nyilván a Horthy-korszakból lehet (és kell) venni a mintát. Viszont a következetesség ebben az esetben megköveteli, hogy a vallásgyalázó, megbotránkoztató munkák mind legyenek elérhetetlenek! Tehát ne csak az új művek megjelenését akadályozza meg a fény- és törvényhozó, hanem azt is érje el, hogy a régebben keletkezett vallásgyalázó kiadványok is tűnjenek el! Ehhez – a megfelelő lista elkészítése után – át kell vizsgálni a könyvtári állományt, a könyvesboltokat, antikváriumokat és könyvraktárakat…
Hatalmas, szinte emberfeletti munkának tűnik, s még mindig nem oldja meg a magánkönyvtárakban lappangó és az interneten terjedő istengyalázások problémáját! Ez kemény meccs lesz, ráadásul a sok rafinált istengyalázó képes lenne külföldön nyomtatott termékeket behozni. Elképzelni is rossz, micsoda kárt tud tenni néhány vers! Le kell zárni a határokat újra, és az ország területére beérkező árukat át kell vizsgálni alaposan! (Azok, akiknek vannak 1990 előtti emlékei, könnyen hozzászoknak majd. Nosztalgikus érzés lesz!)
És miközben mindez megtörténik, mert a sajtószabadság nem terjedhet ki a vallásgyalázásra, maradnak még fogós kérdések:
Mit lehet kezdeni az olyan gazfickókkal, mint József Attila?
Hiszen az istengyalázásért perbe fogott József Attila nem csak a tananyagba ette bele magát, de utcák, terek, lakótelepek, parkok, közintézmények, díjak viselik a nevét! József Attila verset idéz Patrick Modiano egyik regénye is! Úton-útfélen József Attila szobrokba ütközhetünk. (Sőt, én olyan „helyet” is tudok, ahol József Attilának lovas szobra van!)
(Szülőházát 2014. április 11-én néztük meg.)
József Attila nem volt még húsz éves, amikor megjelent a Lázadó Krisztus című verse, amire a Kelet Népe irányította rá a figyelmet:
Az a hang, amin ír, felkavarja az ember gyomrát. Stílusa alkalmas a hánytatásra. Általában a vad gyűlölet izzó hangján vázolja meg Krisztus fenséges, magasztos alakját. Mindenesetre így írni csak a legprofánabb lelkek mernek. De a szerző, József Attila úr, bizonyára »fentebb lélek«-nek tartja és hirdeti magát. Ebből a fennköltségből kiviláglik a lap iránya és ha szabad ezt a szót használnunk: nívója… Aki ilyen fertőből él- vagy mondjuk: kloakából, annak a nevét nem lenne szabad ki se nyomtatni…
A nyomozóhatóság ezután lendült munkába, a költőt kihallgatták, majd vádat emeltek a költő ellen istengyalázás címén. A tárgyalásra 1924. június 10-én került sor. A vádlottat Vámbéry Rusztem védte, s ha az elmarasztaló ítéletet és a kiszabott büntetést – 8 havi fogház és 20 000 Korona pénzbüntetés – nézzük, akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy nem sok sikerrel. A „második fordulóra” novemberben került sor, amikor sikerült a fogházbüntetést egy hónapra mérsékelni… Végül 1925 márciusában a Magyar Királyi Kúria felmentette a költőt! (Érdemes lenne újra lefolytatni a pert! Ugye?)
A következő perben, 1931-ben a megátalkodott költő osztály elleni izgatás, és szemérem elleni vétség miatt került a bíróság elé. A Döntsd a tőkét című kötetet elkobozták, és egészen 1945-ig nem jelenhetett meg. A költő is megúszta három évre felfüggesztett nyolc nappal!
És ez még nem minden! József Attila élete hátralevő részében is többször állt bíróság előtt, s ha jól meggondoljuk, már ez is kételyt kell, hogy ébresszen azokban, akik a szűkített sajtószabadság határőrei kívánnak lenni!
Csak a miheztartás végett, tisztelettel kérdem azokat, akik (kegyeletsértő módon) mostanában akarják ketrecbe zárni a sajtószabadságot:
MI LEGYEN JÓZSEF ATTILÁVAL, MEG A TÖBBI PERNAHAJDERREL?
…és mi legyen azokkal, akik ilyen butuska kérdésekkel állnak elő?
