Megérkezett a magyar mozikba a Nick Cave egy napjáról szóló 20.000 nap a Földön című film. Iain Forsyth és Jane Pollard filmje se nem dokumentumfilm, se nem játékfilm, de ez mindegy is addig, ameddig jól szórakozunk.
Az emberek azt hiszik, hogy csak attól, mert abbahagyod az ivást, vagy a drogozást, máris jobb ember vagy. Ez abszolút baromság.
– mondta Nick Cave A nyughatatlan című Johnny Cash-film kapcsán 2005-ben. A drogok a 20.000 nap a Földönben is sokszor előkerülnek, elvégre Nick Cave nagyjából 20 évig volt heroinfüggő. Cave másfél évtizede tiszta és egyelőre nyoma sincs annak a kreatív kiapadásnak, amitől a függő Nick Cave tartott egy esetleges megtisztulás után.
A 20.000 nap a Földön című filmben sokkal inkább egy révbe ért, egyensúlyban levő alkotót látunk: Nick Cave csinos felesége mellett ébred, megállíthatatlanul gépeli dalszövegeit, a világ egyik legismertebb kísérőzenekarával ugratják egymást, majd meglátogatja saját archívumát (!), ahol kedélyesen sztorizgat legvadabb berlini történeteiből. Persze Nick Cave nem fordult ki magából, meglehetősen csöndes és zárkózott embernek látszik. Olyannak, amilyennek az ember képzeli őt a lemezei és nyilatkozatai alapján.
Így nem meglepő, hogy Nick Cave egy pillanatig sem kapálózik azért a filmben, hogy kellemes csávónak, vagy szórakoztató figurának tűnjön. Jobb énekesnek sem látjuk: igaza volt Pálinkás Szűcs Róbertnek, mikor pár évvel ezelőtti budapesti koncertje apropóján azt írta, hogy Nick Cave kevés azon világsztárok egyike, aki hamisan énekelve jutott el a csúcsig, bár Cave esetében az énektudás szinte teljesen irreleváns. Viszont ez a film mégiscsak fantasztikus lehetőség, hogy az ember bekukkantson Cave életébe, még akkor is, ha részben nyilvánvalóan stilizált és idealizált epizódokat látunk.
Az epizódok közti utazások során néhány régi ismerős is bepattan Nick Cave anyósülésébe: így Ray Winstone, Kylie Minogue és volt zenésztársa, Blixa Bargeld is. Néhány tréfás dolog is kiderül, mint például az, hogy mikor Kylie-t felkérték a Where The Wild Roses Grow című dal duettjére, akkor az énekesnőnek gyorsan el kellett olvasnia Cave frissen megjelent életrajzát, hogy tudja, kivel fog együtt énekelni. Cave mostani zenésztársai mind szerepelnek a filmben, régi harcostársai közül talán a nemrég hazánkban is járt Mick Harvey az, akinek a hiánya fájó.
A filmben beleláthatunk a Bad Seeds tizenötödik nagylemezének munkálataiba is, láthatunk néhány próbát és a felvételt is. Nekem nem volt mindig tiszta, hogy hol járunk, az biztos, hogy a Push The Sky Awayt a zenekar Dél-Franciaországban rögzítette, Warren Ellis otthona Párizsban van (bár a filmben látott házikó valószínűleg nem a párizsi rezidencia), Nick Cave pedig az angliai Brightonban lakik, de a film végén egy sidney-i koncertből is látunk részletet.
A 20.000 nap a Földön érdekes műfajú film: félúton van a dokumentumfilm és a játékfilm között, a gyönyörű fényképezett film dokumentumfilmes narratíváját a terápiás beszélgetések és Nick monológjai helyettesítik. Nem kifejezetten gyors tempójú alkotás, de unatkozni sem nagyon hagy: nekem a leginkább a levéltáras sztorizgatás tetszett. Ez a film nagyszerű lenyomata Nick Cave univerzumának, aminek méltó helye lesz majd a Nick Cave Emlékmúzeumban, ha az énekes valóban komolyan gondolta ezt a végrendeletében.
