A szobámban pakolok, megy a tévé, vagyis tévé hiányában egy csatorna online változata, fél füllel hallgatok egy beszélgetést Bornai Tiborral. Hatvan éves lesz, természetesen az életmű a téma, a KFT-től a regényíráson át a festészetig. Szóba jön, hogy honnan ered a Dráni becenév, hogy milyen a viszonya Laár Andrással (interjúnk), hogy miért költözött Visegrádra.
Érdekes beszélgetés, de amire igazán felkapom a fejem, az új Bornai-szólólemez, vagyis annak terjesztési módja. Maga a megjelenés még nem menne eseményszámba, mert a KFT-vel, más formációkkal és egyedül is több tucat albumot jegyez – inkább az az érdekes, hogy az új korong tulajdonképpen meg sem jelent. Elkészült, de nincs kereskedelmi forgalomban, sőt még a netről sem lehet letölteni.
Akit viszont nagyon érdekel, az felveheti a kapcsolatot Bornaival,
úgyis heti szinten feltűnik Budapest valamelyik pontján, és meg lehet kérni, hogy hozzon egy cédét. Eldöntöm, hogy én is ezt fogom tenni. Írok is neki a Facebookon, ahol meglehetősen aktív, és valóban úgy van, ahogy mondta: pillanatok alatt meg is egyezünk a helyszínben és az időpontban. Az már más kérdés, hogy végül megfeledkezik róla…
Színházi előadásról jön ki éppen a családjával, egy gyerekdarabot néztek meg, amiben az unokája is fellépett. A két méterrel a talajszint fölé magasodó bongyor hajkoronát szerencsére nem nehéz felismerni, rögtön ki is szúrom, odamegyek, bemutatkozom, ő meg bocsánatot kér, hogy elfelejtette. Aztán bevillan neki, hogy az autó csomagtartójában talán van egy példány a lemezből. És kiderül, hogy tényleg van: vékony tokban, borító nélkül. A korongot saját festménye díszíti.
Azt mondja, azért találta ki a terjesztésnek ezt a módját, mert
így tényleg ahhoz juthat el a lemez, akinek fontos, és minimálisan ugyan, de az illetőnek utána kell járnia.
A kényelmes bolti lemezvásárlásnál, vagy a még kényelmesebb letöltésnél ráadásul személyesebb is ez a módszer. Csak néhány percet beszélünk, nyirkos hideg van, a kislány már az autóban, a feleség még csinál rólunk egy közös fotót, aztán el is köszönünk.
Otthon viszont hiába próbálom lejátszani a lemezt, kiderül, hogy üres. De Bornai korrekt ember, és a Budapest-Visegrád távolság ellenére meglehetősen rugalmas is: rögtön másnapra sikerül megbeszélni a következő találkozót, igaz, megint csak néhány percre. A repülő ember lassú, akusztikus dalainak végighallgatásához viszont már több idő és nyugalom kell. Este aztán szakítok rá időt. Megéri.
