Az ősi japán legenda szerint, aki meghajtogat ezer origami-papírdarut, az kívánhat valamit az ezer évig élő darutól. Ez a hagyomány szolgáltatja a szimbolikus alapját az Ezer daru Budapestnek projektnek.
A projekt során Vidra Réka sokszorosító grafikát tanuló képzőművész ezer papírdarut hajtogatott, melyeket egyenként mint papírmetszetet lenyomtatott. A nyomatokat szignálva (a lenyomtatott daru sorszámát is feltüntetve), a projekt rövid leírásával együtt egy-egy borítékba tette. Ezeket a borítékokat a projekt segítőivel közösen Budapest ezer véletlen pontján helyezték el.
Milyen életet kezd élni a műalkotás magára hagyva, a véletlenre bízva? Hol köt ki, hová érkezik?
– tette fel a kérdést a kiállítás a Labor Galériában.
A nyomatok készítésének célja, hogy a projekt okán kérdéseket tehessünk fel a hagyományos sokszorosító grafikai eljárások mibenlétével, céljával, létjogosultságával kapcsolatban, egyáltalán a sokszorosítással kapcsolatban, hiszen az ezer daru majdnem egyforma, de mégsem ugyanazok, egyenként készült róluk nyomat, és csak egy darab, amely az eredetiség kérdésköréhez, az eredetiség és sokszorosító eljárások kapcsolatához vezet.
Vidra Réka az első darut másfél hajtogatta meg. Arra kérte az elküldött nyomatok megtalálóit, hogy valamilyen módon jelezzenek vissza, mi történt a talált/kapott daruval, elsősorban a projekt Facebook-oldalán lehetett jelentkezni. Réka bevallotta, hogy a 267-ik boríték kézbesítése után mérföldkő következett a projektben, a képzőművész akkor úgy érezte, nem tudja egyedül eljuttatni az összes darut, az összes címre. Barátait, ismerőseit, családját kérte meg, segítsenek neki a postázásban. A segítőket Réka daru-érdemrenddel jutalmazta a kiállításmegnyitón.
Megkérdeztük Rékát, honnan jött a projekt ötlete, hogyan kapcsolódik ő ehhez a japán legendához, kérdeztük arról is, hányan vettek részt a projekt egészében, azaz arányaiban hányan küldtek visszajelzést arról, hogy kaptak egy darut.
Amikor először hallottam a történetet, olyan formában hallottam, hogy amelyik házban ezer darut meghajtogatnak, abban a házban béke uralkodik majd. És jó pár évvel később hajtogattam is ezer darut, de ezt ajándékba adtam valakinek. Sokszorosító grafikát tanulok, sokat gondolkodtam azon, hogy mi miatt sokszorosítunk, hogy én magam miért csináljak sokszorosító grafikát. Attól függetenül, hogy a nyomatokból több van, műalkotásnak tekintjük a sokszorosítást is, sőt mindegyiket teljes értékű műnek tekintjük).
Ez nagyon sok kérdést felvet a művészetben. Azt gondoltam, hogy hajtogatok ezer darut, amit papírmetszetként lenyomtatok. Mindegyiket csak egyszer. Ez azért érdekes, mert minden daru majdnem ugyanolyan, mégis mindegyik egyedi. Szóval nem egy daruról nyomattam ezer darabot, hanem mindegyik nyomathoz hajtogattam egy darut. Az egyetlen nyomatos grafikák egyébként értékesebbek.
Akkor inkább az elméleti oldala érdekelt a nyomatkészítésnek, vagy volt olyan célod is, hogy az ezer daruval békét hozz a városba?
Kicsit magasztosan vagy fellengzősen hangozhat, de szerettem volna, ha szebb hely lenne ez a város. Szerettem volna adni valamit az embereknek. Ha ez a legenda igaz, akkor lehet, hogy béke is lesz, de az is lehet, hogy csak egy ajándékot adok.
A cél az volt, hogy az ajándékozottak egy fotóval is illusztrálják, hogy megkapták a darut. Hányan vették a fáradságot, hogy jellezenek? Milyen visszajelzéseket kaptál?
Arányaiban kb. egy tizede küldött visszajelzést. Szóval ezer címre vittük ki a borítékokat és közel 100 fotót, levelet kaptunk. Volt, aki csak tudomásul vette, volt, aki nem értette, volt, aki kérdezett – annak nagyon örültem. Volt olyan is, aki keretbe rakta, falra tette.
Ez volt az első ilyen jellegű projekted? Tervezel még hasonló, a lakosságot bevonó képzőművészeti projekteket csinálni? Ez az az irány, ami téged érdekel, vagy meghatároz?
Ez volt az első ilyen. Ami nekem ebben borzasztóan tetszik, az az együttműködés. Nagyon sokan vettek részt ebben a munkában. Különböző tudományágak is bekapcsolódtak, például a matematikusok, akik a cím generálásában segítettek nekem. Azt gondolom, hogy ez egy jó irány. Azt hiszem, ezzel szeretnék foglalkozni.
Mi lesz az itt kiállított ezer darab daru sorsa?
Az itt kiállítottak darvak a dúcok, amelyekről a nyomatok készültek. A sokszorosító grafikában a dúc nem fontos, kvázi értéktelen is. A nyomat az, ami értékes, azok meg Budapest ezer pontján pihennek valahol, valakiknél. Szerintem megtartom őket, emlékbe.
A kiállítás 2015.01.15-ig megtekinthető a Laborban.
(Kiss Emese fotográfiái a Librarius és a Kontakt Fotóművészeti Kurzusok közötti együttműködés keretében készültek.)
