Emir Kusturica valójában 1993 óta, tehát már huszonkét éve halott – állítja Abdulah Sidran, a filmrendező barátja.
Sidran egy pár nappal ezelőtt közölt interjúban sokkolta a publikumot. Bár már többször halálhírét keltették a neves rendezőnek, ez az első alkalom, hogy egy Kusturicához közel álló személy tett ilyen kijelentést.
A forgatókönyvíró Sidran még a háború előtti Boszni-Hercegovina idejéből ismerte Emir Kusturicát, akivel később közeli barátokká váltak. Sidran volt a rendező két filmjének, az 1985-ös A papa szolgálat útra ment (Otac na službenom putu) és az 1981-es Emlékszel Dolly Bellre? (Sjećaš li se Dolly Bell) forgatókönyvírója.
Sidran és Kusturica a háború ideje alatt ellenséges oldalon harcoltak, hiszen a forgatókönyvíró Bosznia-Hercegovinában állt a bosnyák muszlimok oldalán, míg Kusturica Szerbiába ment. Ezután csupán 2010-ben találkoztak újra, ám akkor még Sidran szóba se hozta Kusturica személyazonosságának kérdésességét.
A nemrégiben az Alfa TV-nek adott interjúban azonban így fogalmazott:
Az a férfi, aki magát Kusturicaként állítja be, valójában Pantelija Milisavljevic: egy ember, akire a Slobodan Milosevic Titkosszolgálat adta a filmrendező szerepét. A titkosszolgálatok egyszerűen találtak egy hasonló kinézetű férfit, akit megtanítottak a filmkészítés mikéntjére. Az igazi Kusturicát 1993-ban ölték meg egy összecsapás során és a Trebevic-hegyen temették el.
Sidran hozzáfűzte, hogy az eredeti sírhely csak kevesek számára ismert és bár mind máig csendben tartották ezt a titkot, itt az ideje, hogy lerántsa a leplet.
Emire Kusturica (avagy, kinek úgy tetszik: Pantelija Milisavljevic) saját halálhírét természetesen cáfolva, úgy fogalmazva, hogy Sidran „Szarajevó költője és lelki hajléktalan”:
Nagyon hosszú azoknak a neveknek a listája, akiknek Sidran pénzzel tartozik… Ha Emir Kusturica valóban meghalt 1993-ban, akkor Abdulah Sidran hogyan jelenhetett meg Kusturicánál, felajánlva egy új forgatókönyvet, annak reményében, hogy Kusturica majd elfogadja azt és annyi pénzt ad neki, amennyi elég a visszavonulásához – annyi pénzt, amennyit sem Szarajevó védelmezésével, sem költeményeivel nem keresett meg?
A filmrendező gúnyosan hozzátette, hogy amikor Sidran egy betegség miatt majdnem megvakult, akkor bezzeg még az „igazi” Kusturicához jött pénzt kérni. Ő ötezer eurót adott neki és Abdulah Sidran mind a mai napig lát. Majd egy újságnak adott interjú alkalmával, mikor reménykedett benne, hogy újabb munkát kap a filmrendezőtől, még így fogalmazott: „Hosszú időnek kell még eltelnie, mire új Kusturica születik.”
Amikor meg rájött, hogy nem fogok neki pénzt adni, azzal vádolt, hogy meghaltam. Micsoda zsarolás.
