Úgy látom, hogy ma Magyarországon a legtöbb kis zenekar azt gondolja, hogy amennyiben nincs mögötte gazdag apuka, támogató, rokon, csak egyetlen út marad számukra: a szenvedés.
A Middlemist Red az egyik leggyorsabban felfelé ívelő magyar, angol nyelven játszó, pszichedelikus rock zenekar. 2012 óta játszanak együtt, 2014-ben jelent meg a Supersonic Overdrive nagylemezük. Többek között az Index dalversenye és a Deezer által váltak ismertté. Hétfőn este, azaz december 29-én adtak telt házas koncertet a Trafóban a Képzelt Várossal. Legközelebb február 7-én lépnek majd fel a lett, Carnival Youthal az A38-on. Eddigi útjukról, sikereikről és filozófiájukról vallanak. A zenekar Tagjaival Schranez Rebeka beszélgetett.
Nemrég (2014.12.18.) játszottatok az MR2 Akusztikban. Milyen érzés volt először a rádióban szerepelni? Okozott-e valamilyen problémát?
Deli Soma: Hála jó égnek ez nem volt élő, de egyébként nagyon jó úgy játszani, hogy van a háttérben egy profi hangmérnök stáb, akik az egészet felveszik és instruálnak. Élménynek nagyon jó volt! Persze izgultunk, mert viszonylag kevés időnk volt ezt a produkciót létrehozni. Pont, hogy befejeztük az albumot, kaptuk meg ezt az időpontot. Jól sikerült, csak úgy érzem, sokkal többet tudtunk volna kihozni magunkból, mint amit akkor produkáltunk… A visszajelzések alapján viszont tetszett mindenkinek.
Hogy alakult az együttműködés a vendégművészekkel?
Ürögdi Ábel: Volt több vendégzenész is. Porteleki Áront kértük fel, aki brácsán kísért minket, mert a Muzsikástól játszottuk a Betyár nótát. Ahhoz képest, hogy ez az első magyar feldolgozásunk, azt hiszem, ez sikerült a legjobban. A Youtube-on is látható lesz majd az eredmény. Sikerült egy hozzánk közelebb álló, új jelentését megmutatni a számnak. Szerintem sikerült egy igazán egyedi előadást létrehozni. Különösen a feldolgozás része tetszett nagyon. Beke István jött zongorázni, három számban játszott, nem akartuk kihagyni, mert ugyan másfél éve dolgozunk már együtt, de eddig még nem zenéltünk ilyen felállásban. Kicsit stresszes, de különleges élmény volt ez a felállás. Nagy kihívás volt a számainkat új köntösbe bújtatni.
A Muzsikás zenekar egészen más stílust képvisel, mint Ti. Inkább folk-népzenét játszik, míg Ti inkább pszichedelikus rockot, oldschool stílusban. Mi volt a közös nevező kettőtök között?
Ürögdi Ábel: Somának, az énekesnek gyerekkori kedvence a Betyár nóta. A számban nagyon izgalmas lehetőségek rejlettek, főként az akkord menetét, dallamvilágát és hangulatát illetően. Érdekes a zenei világa, leginkább ez volt a kiinduló pont. Szerintem a folk motívumokat össze lehet egyeztetni a pszichedelikus hangzással, egyébként is szeretünk más műfajokból inspirálódni.
A fúzió jegyében, ami egyre inkább népszerűvé válik a nemzetközi zenei életben, terveztek-e kooperálni más stílusbeli zenekarokkal még?
Deli Soma: Most, hogy befejeztük a nagy lemezt, kimerültünk kicsit. Folyamatosan hallgatunk minden fajta zenét, ez nyilván hatással lesz ránk… Nem csak a hatvanas évek, mert az egy túl nagy blöff lenne.
Ürögdi Ábel: Hogy mennyire fuzionálunk más bandákkal, vagy bővítjük a hangzásvilágot, még a jövő kérdése. Inkább különböző elemeket veszünk át más zenekaroktól, stílusokból és integráljuk azokat a saját zenénkbe.
Látszólag erőteljesen hatnak ránk a 60-as, 70-es évek zenéi, pedig valójában a 2010-es évek számaira építünk, melyeknek egy része természetesen ezekből az évtizedekből merít. Nem hiszem, hogy beszűkült lenne a zenei világunk, hiszen nyitottak vagyunk a mostani dalokra is.
2014-ben adtátok ki az első nagy albumotokat, melyik szám tükrözi leginkább azt a világérzést, amit képviseltek?
Ürögdi Ábel: Amit mostanában leginkább hallgatok, és az album utolsó száma, az Aanimal. A lemez hangulatát az Alas c. szám adja vissza, melyet az MR2 Akusztikban is játszottunk, ez egyfajta tiszteletadás a Doors emlékének.
A szövegek írásánál olyan személyes élményekből, tapasztalatokból merítünk, melyek természetesen mindenkivel megtörténhetnek, csak egy kicsit másképp.
A zenélés hivatásszerűen működik nálatok, vagy emellett dolgoztok, tanultok még?
Deli Soma: Már az elején feltettem mindent egy lapra, hiszen a Kőbányai Zene Iskolában tanultam ez idáig. Amit 14-15 évesen szerettem volna, sikerült elérni, ugyanis mostanáig minden napom már csak a zenéről szólt. Azonban úgy éreztem, hogy kezd nyomasztóvá válni, és hiányzik valami más is.
Ürögdi Ábel: Én főiskolás vagyok, az énekesünk, Soma pedig a MOME-ra jár animáció szakra. Mindannyiunk annyira szeret zenélni és együtt dolgozni, hogy igazából a zene éltet minket, ezen kívül persze a visszajelzések is fontosak.
Terveztek-e különböző vizuális effekteket megjeleníteni a koncerteken, akár Soma által?
Ürögdi Ábel: Bár Soma még első éves, de a zenekar vizuális arculatáért ő a felelős, a lemez borítót is ő tervezte. Azonban az A38-as lemezbemutatónkon még a „hajó” biztosította számunkra a vizuális hátterét, fényfestés segítségével. De szeretnénk saját magunknak megteremteni majd a vizuális hátterünket a többi koncerten is, ha lesz rá lehetőségünk, mert épp olyan fontosnak tartjuk a vizualitást, mint a koncerthangzást.
December 29-én a Trafóban léptetek fel a Képzelt Várossal. Terveztetek-e valamilyen hasonló vizuális effektet hozzáadni az előadáshoz? Illetve mi jelenti a két zenekar között az összekötő kapcsot? Hogyan tudtatok kooperálni?
Ürögdi Ábel: A Trafóban szintén volt rá lehetőség, hogy kivetítőre effekteket vetítsünk a közönségnek, ezzel szerettük volna gazdagítani az élményt. A Képzelt Várossal év eleje óta dolgozunk együtt, a gitárosuk a mi menedzserünk, Máté. Így jobban összekapcsolhatjuk az eseményeinket. Szerintem kiegészítettük egymást, mivel ők egy elvont, posztrockos hangzást képviselnek. A mi albumunk pedig enyhén melankolikus, kiforrottabb dalokkal, mint amilyenek az eddigi számaink voltak.
Deli Soma: Nagy pszichikai nyomást jelent azt a fajta jelentéstartalmat befogadni, amit ők képviselnek, viszont erre a Trafó remek keretet adott, talán kicsit ellenpontozta a mi zenénkkel. Segített ez alól a nyomás alól felszabadulni, hogy mi zártuk a koncertet. Épp ezért a két közönség, ezzel a két fajta élménnyel szembesülve fölfedezhetett valami újat – akár önmagában is.
Mit gondoltok arról a dilemmáról, hogy inkább koncertezni kell, semmint lemezt kiadni? Valamint mennyire fontos számotokra a virtuális jelenlét?
Deli Soma: Ahhoz, hogy elmenj egy koncertre, meg kell hallgatnod előtte a zenekart az interneten, például a Youtube-on, hogy el tudd dönteni, érdekel-e, tetszik-e, majd aztán megvedd a CD-t, aminek az alapján élőben is látni akarod őket. Fontos, hogy az emberek fülébe először belecsempésszük a dallamot, ehhez szerintem azonban elengedhetetlen a lemez jelenléte. Kevésbé látványos ugyan, pedig 10-12 komplex egységbe rendezett dal van rajta, melyek tükrözik a zenekar mostani és jövőbeni hangzásvilágát is. Azáltal, hogy a közönség kézbe veheti a lemezt és lejátszhatja otthon, élményt jelenthet a zenehallgatás.
A külföldi karrieretek is elindult, a Deezer által. Melyek a célországok?
Deli Soma: Eddig még nem voltunk sajnos külföldi turnén, az első most márciusban lesz. Egyre inkább körvonalazódik a útvonal. Szlovákián keresztül megyünk Csehországba majd Lengyelországba és Németországba, majd végül eljutunk a Balti-államokba: Tallinnban fogunk még játszani. Két hetes turné során felmérjük, hogy mekkora igény van a zenénkre ezekben az országokban. Ha lenne rá lehetőségünk, hogy eljussunk olyan országokba, ahol a Deezeren a legtöbben hallgattak minket, az nagyon izgalmas lenne. Egyelőre azt látjuk, hogy például Brazíliában, Argentínában szeretik a zenénket. Volt egy élő argentin interjúnk is, amikor egyik éjjel felhívták az énekesünket..
Amikor kijött a lemez Deezeren, akkor első nap Brazíliában hallgatták meg a legtöbben, utána, azt hiszem, Argentínában, majd Németországban és csak végül Magyarországon. Valószínűleg Dél-Amerikában sokkal nyitottabbak az emberek erre a fajta stílusra, és az újdonságokra is.
Melyik az a magyar fesztivál, amelyik a legközelebb áll hozzátok, és mely külföldi fesztiválon szeretnétek még megmutatni magatokat?
Ürögdi Ábel: Rengeteg fesztiválra el szeretnénk jutni, vannak reális és kevésbé reális célpontok. Mindent megteszünk, hogy egyre jobbak legyünk és ezáltal, egyre jobb helyekre is eljussunk. Itthon szerencsére sikerült fellépni a Volt és Sziget Fesztiválon a nagyobbak közül, nagy hatással voltak ránk, és hálásak vagyunk, hogy eljuthattunk idáig. Emellett a Bánki-tó Fesztivált tudnánk még kiemelni, ahol fantasztikus volt a közönség, és a körülmények is.
Nem okoz-e problémát a magyar közönségnek az angol nyelvű szöveg?
Ürögdi Ábel: Nem hiszem, hogy problémát jelentene, hiszen ez a nyelv körül vesz minket. Ettől még magyar zenészeknek érezzük magunkat, és nem akarjuk, hogy az identitásunkat az határozza meg, hogy milyen nyelven énekelünk. Bár a kommentelőink egy része szerint gyökértelenek vagyunk, mert nem magyarul adjuk elő a dalainkat. Ez hazaárulás lenne?! Egyszerűen bizonyos dolgokat egyszerűbb megfogalmazni angolul, főleg úgy, hogy a külföldiek is megértsék.
2012-ben alakult meg a zenekar. És már 2013-ban az Index dalversenyén nyertetek, mostanra pedig eljutottatok a nagylemezig, külföldi megjelenésekig (pl. Deezer). A ti karrieretek miért számít egyedinek a magyar zenei világban? Mit gondoltok minek köszönhető az a siker, amiben részetek lehet?
Deli Soma: Úgy látom, hogy ma Magyarországon a legtöbb kis zenekar azt gondolja, hogy amennyiben nincs mögötte gazdag apuka, támogató, rokon, csak egyetlen út marad számukra: a szenvedés. De ez sajnos azt eredményezi, hogy míg az első esetben teljesen ostobán játszod a zenédet, azt sem tudva, hogy jó-e, szereted-e, hiszel-e benne, addig a második esetben a hited abban merül ki, hogy megpróbálsz közönséget szerezni. Akár úgy, hogy a húszfős közönségből legnagyobb részt te magad hívod oda az embereket, vidéki kiskocsmában lépsz fel, a barátokat elhívod, megpróbálsz fillérekért játszani, ingyen, vagy akár még fizetsz is a fellépésért.
Szerintem létezik egy harmadik út is: elkezdesz zenélni! Felmérve azt, hogy milyen lehetőségeid vannak, és nem árt az egészséges önbizalom sem. Hinni kell a saját zenédben és közvetlen célokat kell kitűznöd magad elé. Nem kell azzal foglalkozni, már az elején, hogy mennyi pénzt fogsz keresni vele és milyen sikeres leszel, hiszen mi voltunk majdnem a legszegényebb zenekar. A mostani hangszerparkunkat is csak nagy szerencsével tudtuk megvenni, vagy pont össze tudtunk zenélni rá pénzt nagyjából fél év alatt. Mi sem gondoltuk azt, hogy ilyen gyorsan el tudunk jutni idáig, de valószínűleg nagy szerepet játszott benne az is, hogy mindig megadtuk a tiszteletet a másik félnek is, legyen az egy zenekar, fesztiválszervező, sajtós vagy hangosító. Azt gondoljuk, csak így lehet eredményesen előre jutni. Persze megfelelő alázat szükséges mindehhez, nemcsak a környezetünk, hanem a zene felé is.
Egyszerűbb lenne, ha azt mondanám, hogy bizakodjanak a zenekarok a saját zenéjükben, erejükben, mert csak jó zenét kell játszani!
