Bár lassan egész iparág fejlődik ki az újévi fogadalmakra is, Amy Cuddy a Harvard egyetem professzora, szociálpszichológus szerint a fogadalomtétel többet árt, mint használ.
Közeledik január elseje. Új év, új élet – gondolhatnánk. Számot vetünk 2014-el, és rádöbbenünk, hogy még mindig nem vagyunk elég sportosak, futás helyett még mindig cigarettával vezetjük le a stresszt, a saláták helyett a kétszáz forintos szelet pizza a vacsoránk.
A tévében a nikotintapaszt a következőképpen reklámozzák:
Könnyítse meg az újévi fogadalma teljesítését, tegye le a cigarettát, hasznájon nikotintapaszt!
A telefonodra három különböző alkalmazást is letölthetsz, hogy teljesíthesd a célt, amit kitűztél a következő évre. A mobilalkalmazásokban rögzítheted, hogy mennyit szeretnél például edzeni 2015-ben, vagy, hogy hány nap telt el az évből cigaretta nélkül. Ha látod, hogy napról-napra teljesíted az általad előírt sportmennyiséget, vagy hogy már huszadik napja nem gyújtottál rá, az motiválni fog.
Amy Cuddy szociálpszichológus, a Harvard Egyetem professzora azonban másként vélekedik. Szerinte az újévi fogadalomtétel sok esetben többet árt, mint használ.
Nem vagyunk túl jók abban, hogy reális célokat tűzzünk ki magunk elé. Jellemzőbb az, hogy túlzásokba esünk: túlságosan elérhetetlen a cél, amit megvalósítani tervezünk. Aztán belebukunk, és csalódunk magunkban, a maradék önbizalmunk is elvész, hiszen kudarcot vallottunk.
Cuddy szerint a leggyakoribb hiba, hogy hajlamosak vagyunk olyan irreális elvárásokat felállítani magunkkal szemben, mint például, hogy heti háromszor lemegyek a konditerembe.
Az ilyen típusú fogadalmakkal az a baj, hogy bármi közbejöhet. Ha például lebetegedsz, vagy bejelentkeznek hozzád a szüleid, máris borul a terv, és el is fogyhat a lelkesedés, mivel megdőlt a rendszer.
Az is gyakori hiba, hogy nem körvonalazzuk eléggé a célunkat, mondja Cuddy. Ha megfogadjuk, hogy 2015-ben szerzünk egy jó munkát, az nem elég konkrét elhatározás. Ugyanúgy nehéz lesz, mintha nem fogadtuk volna meg. A kimondással persze könnyebb realizálni a célt, de az önmagában kevés. Érdemesebb tehát kisebb, egymásra épülő célokat megfogalmazni, például, hogy megírsz egy kifogástalan önéletrajzot, és minden nap rááldozol valamennyi időt arra, hogy elküldd a cv-det különböző helyekre.
Cuddy azt is mondja, hogy a fogadalomtétel eleve valami hiányosságunkra, hibánkra mutat rá. Ha megfogadom, hogy leadok öt kilót, azzal azt ismerem el, hogy van rajtam öt kiló felesleg. Ezek a negatív érzések néhány esetben motiválnak, de gyakran csak rombolják az önképünket. Cuddy szerint érdemesebb megfogadni azt, hogy jobban figyelünk az étrendünkre, és igyekszünk egészségesebben táplálkozni. Ebbe a fogadalomba még mindig belefér néhány lakoma a barátokkal.
A szociálpszichológus azt is gyakori hibakánt értékeli, hogy hajlamosak vagyunk csak a célra fókuszálni, miközben a célhoz vezető útra nem fordítunk elég figyelmet.
Ha arra koncentrálsz, hogy minden nap fuss öt kilométert, és folyamatosan csak az öt kilométerre figyelsz, azt fogod érezni, hogy túl nagy a különbség aközött ahol vagy és ahová szeretnél eljutni.
Abban persze nincsen semmi rossz, ha valaki felismeri a hibáit, és igyekszik változtatni azokon. Az új naptári év remek lehetőség arra, hogy tiszta lappal induljunk, de érdemes nem kudarcként értékelni, ha valamin mégse sikerül változtatni.
Egy dolgot azonban érdemes lehet megfogadni. A Librarius csapata azt javasolja olvasóinak, hogy maradjanak lelkes olvasók 2015-ben is. Segítsék a munkánkat észrevételeikkel, tapasztalataikkal, legyenek nyitottak az újra, a formabontásra, a szubjektív véleményeinkre! Fogadjuk meg, hogy még éhesebben fogyasztjuk a kortárs kultúrát!
