Bár lassan egész iparág fejlődik ki az újévi fogadalmakra is, Amy Cuddy a Harvard egyetem professzora, szociálpszichológus szerint a fogadalomtétel többet árt, mint használ.
Közeledik január elseje. Új év, új élet – gondolhatnánk. Számot vetünk 2014-el, és rádöbbenünk, hogy még mindig nem vagyunk elég sportosak, futás helyett még mindig cigarettával vezetjük le a stresszt, a saláták helyett a kétszáz forintos szelet pizza a vacsoránk.
A tévében a nikotintapaszt a következőképpen reklámozzák:
Könnyítse meg az újévi fogadalma teljesítését, tegye le a cigarettát, hasznájon nikotintapaszt!
A telefonodra három különböző alkalmazást is letölthetsz, hogy teljesíthesd a célt, amit kitűztél a következő évre. A mobilalkalmazásokban rögzítheted, hogy mennyit szeretnél például edzeni 2015-ben, vagy, hogy hány nap telt el az évből cigaretta nélkül. Ha látod, hogy napról-napra teljesíted az általad előírt sportmennyiséget, vagy hogy már huszadik napja nem gyújtottál rá, az motiválni fog.
Amy Cuddy szociálpszichológus, a Harvard Egyetem professzora azonban másként vélekedik. Szerinte az újévi fogadalomtétel sok esetben többet árt, mint használ.
Fotó: youtube.com
Nem vagyunk túl jók abban, hogy reális célokat tűzzünk ki magunk elé. Jellemzőbb az, hogy túlzásokba esünk: túlságosan elérhetetlen a cél, amit megvalósítani tervezünk. Aztán belebukunk, és csalódunk magunkban, a maradék önbizalmunk is elvész, hiszen kudarcot vallottunk.
Cuddy szerint a leggyakoribb hiba, hogy hajlamosak vagyunk olyan irreális elvárásokat felállítani magunkkal szemben, mint például, hogy heti háromszor lemegyek a konditerembe.
Az ilyen típusú fogadalmakkal az a baj, hogy bármi közbejöhet. Ha például lebetegedsz, vagy bejelentkeznek hozzád a szüleid, máris borul a terv, és el is fogyhat a lelkesedés, mivel megdőlt a rendszer.
Az is gyakori hiba, hogy nem körvonalazzuk eléggé a célunkat, mondja Cuddy. Ha megfogadjuk, hogy 2015-ben szerzünk egy jó munkát, az nem elég konkrét elhatározás. Ugyanúgy nehéz lesz, mintha nem fogadtuk volna meg. A kimondással persze könnyebb realizálni a célt, de az önmagában kevés. Érdemesebb tehát kisebb, egymásra épülő célokat megfogalmazni, például, hogy megírsz egy kifogástalan önéletrajzot, és minden nap rááldozol valamennyi időt arra, hogy elküldd a cv-det különböző helyekre.
Cuddy azt is mondja, hogy a fogadalomtétel eleve valami hiányosságunkra, hibánkra mutat rá. Ha megfogadom, hogy leadok öt kilót, azzal azt ismerem el, hogy van rajtam öt kiló felesleg. Ezek a negatív érzések néhány esetben motiválnak, de gyakran csak rombolják az önképünket. Cuddy szerint érdemesebb megfogadni azt, hogy jobban figyelünk az étrendünkre, és igyekszünk egészségesebben táplálkozni. Ebbe a fogadalomba még mindig belefér néhány lakoma a barátokkal.
A szociálpszichológus azt is gyakori hibakánt értékeli, hogy hajlamosak vagyunk csak a célra fókuszálni, miközben a célhoz vezető útra nem fordítunk elég figyelmet.
Ha arra koncentrálsz, hogy minden nap fuss öt kilométert, és folyamatosan csak az öt kilométerre figyelsz, azt fogod érezni, hogy túl nagy a különbség aközött ahol vagy és ahová szeretnél eljutni.
Abban persze nincsen semmi rossz, ha valaki felismeri a hibáit, és igyekszik változtatni azokon. Az új naptári év remek lehetőség arra, hogy tiszta lappal induljunk, de érdemes nem kudarcként értékelni, ha valamin mégse sikerül változtatni.
Egy dolgot azonban érdemes lehet megfogadni. A Librarius csapata azt javasolja olvasóinak, hogy maradjanak lelkes olvasók 2015-ben is. Segítsék a munkánkat észrevételeikkel, tapasztalataikkal, legyenek nyitottak az újra, a formabontásra, a szubjektív véleményeinkre! Fogadjuk meg, hogy még éhesebben fogyasztjuk a kortárs kultúrát!
