Cigány passió

MÁSODIK FELVONÁS
1. jelenet

A szín most börtön. Elöl rácsszerű fal. Benn, a cellában három rab beszélget. JÉZUS, BARABÁS és GRUJA. BARABÁS halálra ítélt, GRUJA egyszerű tolvaj. JÉZUSt lázítással vádolják, mivel Isten fiává tette magát.

GRUJA
Szabadság: vasra-vert ígéret,
Szemünk láttára hervadsz
A rozsdát-vétkező láncok közt,
S azt merik mondani, szíveinket
Éled, hogy szabadok vagyunk, azt
Merik mondani, árva, némaságtól-szenesedő
Torkú madarak előtt: előttünk, akik
Ismerjük sóhajait a börtönt-próbáló eszmék
Tüzein tisztuló létnek.

BARABÁS (GRUJÁ-val szemben)
Balgaság nagyokat sóhajtozni:
Kiállni csupaszon a holdas éjszakában
És szentséges fogantatású
Beszédet tartani az egyforma csillagoknak,
Ezeknek a fáradhatatlan bamba lányoknak,
Milyen jó, hogy én sose tudom, mikor van este,
Milyen jó, hogy ígéretet tehetek: nem
Fogom észrevenni az elmúlást, nem fogom
Tudni, hány része van a pillanatnak: hirtelen
Lesz majd minden, mint ama nagy sötétség,
Amelyben fogantam, és aljas lesz majd
Minden, mint ama nagy sötétség, amelyben
Éltem s amelybe egykor belehaltam.
Küldd el hozzám szabadságodat,
Lelkem, szép szerelmem, örökig tartó örökszép
Örökkévalóság, add rám szabadulásodat, lelkem,
Szent szerelmem, örökig tartó mostoha egyedülvalóság,
Mert íme én:
E cellahosszúságú létezésben
Már semmi másban – csak a puszta pusztulásban
Látok tiszta épülést.

JÉZUS imádkozik. Tudja, hogy hamarosan meg fog halni,
a mi bűneinkért. Arra kéri Istent, hogy segítsen rajta.
Hajlandó meghalni, ha Isten ezt akarja.

JÉZUS (BARABÁS-hoz és GRUJÁ-hoz)
Szögekre hull a holnap,
A hold fekete kövekre kaptat.
Csatakos mének tapossák véremet,
Kajafások –
Szentírások ragyognak.

BARABÁS (JÉZUS-hoz, kiáltva)
Uram, te vagy Jézus, a Megváltó
Ó Uram, nyisd meg az
Eget, hogy imám felmenjen
A mennyekbe s a te közbenjárásoddal
Eljusson a Mennyei Atyához.
Jézus, te ismered az emberi természetet,
Azért jöttél el közénk, hogy megtapasztald
A mi gyötrelmünket, fájdalmunkat.
Éheztél, szomjaztál, fáztál, eltikkadtál a tűző nap hevétől,
Tüskés ágak szaggatták ruhádat.
Sértegettek, kigúnyoltak s leköpték a te dicsőségedet.
Ilyen nagy gonoszságot csak isteni természet tud megbocsátani.
Nehéz a bűn hordaléka, amelyet leteszek néked, Uram.
Tégy engem alázatossá, Uram, a bűnök megbocsátására.
Hatalmat kaptál az Atyától, hogy megváltsd az életünket
Kiömlő véred árán.

JÉZUS
Boldog vagyok, hogy meghalok,
Hogy mindig hűséges vagyok
Atyámhoz.
És nem sajnálom, hogy halálom
Nem az én halálom.

fotó: Molnár Zoltán

2.jelenet

Ácsműhely. A műhely közepén GURÁN, GLUDIJA apja teknőt farag. A feleség ruhát mos egy fateknőben. Szép nyári nap. Jobbról egy pap és két katona érkezik. A katonák két szál fát hoznak a vállukon. Ledobják GURÁN elé.

PAP (GURÁN-hoz)
Gurán, jól figyelj!
Nagy kereszt legyen,
Sokat ne faragj rajta,
Meglesz az ára,
Siess!

GURÁN munkához fog. GLUDIJA a színpad hátsó ajtója felől,
apjához siet. GLUDIJA szomorúan

GLUDIJA
Édesapám, milyen két furcsa fa!
Mi lesz belőle?

GURÁN (haragosan)
Eriggy, Gludija, ne is kérdezd!

A lány elfut, nyoma sincs a nemrég béna lábnak. GURÁN
mosolyogva néz utána. Hamar elkészült a kereszt.
Két katona cipeli tova.

GURÁN (a katonákhoz)
Hová viszitek, emberek?
Kinek? Szóljatok!
Két kérges kezem keresztet,
Mást mindennap annyit ácsol,
De soha semmit ilyen nehezen.

fotó: Molnár Zoltán

3. jelenet

KATONÁK
Eh, valami hamis próféta volt.
Jézus. Hiszen hallhattad nevét.
Nem emlékszel rá?

GURÁN (a fejéhez kap)
Jaj! Emlékszem!

KATONÁK
Vidd már a pénzt, kell a kereszt.
Megvettük. Mi közünk veled?

GURÁN
Nem adom. Nem adom.
Én rám sújtson le ostor, kalapács!
Ártatlan Ő. Annyit vétkeztem én.
A gyermekemet gyógyította meg!
Ha vért akartok, itt van az enyém!

A KATONÁK félre lökik és tovább viszik a keresztet

fotó: Molnár Zoltán

4. jelenet

A Golgota. Középen áll a kereszt, rajta JÉZUS fölfeszítve. A kereszt alatt MÁRIA, JÉZUS anyja, és MÁRIA MAGDOLNA, magukba roskadva. A háttérben fáklyás tömeg. A tömegből JÓZSEF, JÉZUS tanítványa, félre PILÁTUS-hoz:

A TANÍTVÁNY
Hogy hozzád hű lehessek,
Magadtól el ne űzz,
Mert a távolság megszülheti a bűnt.
Minden más szavam csak fikció,
Hogyan lássam meg, benned mi a jó?

Ha szeretsz szeretlek:
– Jézus az enyém –
Arcod-arcomról csorog le a fény.
Magam vagyok, s te is,
Félőn, remegőn:
Bűnben született ember,
Fekete, fehér.

Minden, amit látsz rajtam,
Jézusi,
Minden, amit látsz rajtam,
Ördögi.
De hozzád, hogy hű lehessek,
Benned is ott az ok:
Híved magadért,
Jóságodért vagyok.
Nem lehetek más, sem jó,
Sem rossz:
Mint minden ember, élő,
Élni akaró.
Szeress, s szeretlek!
Add nekem Jézus testét!

PILÁTUS
Szavak szigorával,
Bűntudat ostorával
Ne taníts engem Jóságra,
– Jézus a tiéd!

A szín lassan elsötétül. Halk zene szól (Kalyi Jag), drámaivá válik a szín. Ebben a hangulatban jelenik meg három ember, a TANÍTVÁNY, BARABÁS és GRUJA. Leveszik JÉZUS-t a keresztről, aztán a katonák kíséretével egy sírba helyezik, és a bejárathoz a katonák egy hatalmas követ gurítanak. Ebben a pillanatban megjelenik a jósnő, a CIGÁNY ASSZONY, álmot küld mindenkire, csak BARABÁS és GRUJA maradt talpon, akik kihozzák JÉZUS-t a sírból. A CIGÁNY ASSZONY varázserejével visszagörgeti a követ a nyílásba. JÉZUS-t a színpad elejénél viszik ki. JÉZUS kinéz a
közönség felé

fotó: Molnár Zoltán

5. jelenet

A helyszín újra a színpad hátsó része, ahol most ébredt fel GLUDIJA. Reggel van.

GLUDIJA (az apjához)
Édesapám, álmomban láttam ám
Édesapámat!
Ékes királyi széket faragott
Két nagy-nagy fából.
S az Úr Jézus ráült.
Koronája volt. De az egész olyan volt,
Mint mikor meggyógyította a lábamat.
Fényes angyalok álltak körülötte
És uralkodott az egész világon.
Édesapám, ugye, gyönyörű álom?

GURÁN (tágra meredt szemmel)
Királyi széket… faragtam neki…
És uralkodik az egész világon?
Királyi szék volt véres keresztfából…
A te váltságod az Ő vére,
Igen, kis Gludijám, egyetlen leányom,
Gyönyörű álmod volt: prófétai álom!

fotó: Molnár Zoltán

Függöny