Amerikában döntöttem el, hogy úgy egy hónap Budapest után szükségem lesz egy kis változásra. A gyerekkori legjobb barátnőm él Andalúziában a párjával, egy éve költöztek ki, új életet kezdtek. Imádom a hozzáállásukat, tudtam, hogy szükségem lesz Amerika után rájuk.
Oravecz Nóra 2015. március 16-án publikálja legújabb könyvét, mely összegezi az elmúlt hét év eseményeit, örömeit, és ez idő alatt megélt tapasztalatait, benyomásait. Nóra őszintén vall indulásáról, és az őt kísértő félelmekről is, melyek mindannyiunkban fellelhetők. Alapvetően az önmagunkban rejlő hős megtalálásában segít Nóra ezzel a könyvével is. Schranez Rebeka interjúja.
Most hét éve, hogy belekezdtél az Élet másképp című blog írásba. Hogyan gondolsz vissza a kezdetekre? Mennyit változtál azóta?
Hét év nagyon hosszú idő, és bizony az, aki ír, tökéletesen tisztában van azzal, hogy mennyit változhat. Ráadásul az én életem elég felgyorsult tempóban és több kontinensen zajlik, garantálva az állandó húzóerőt. A hét évvel ezelőtti Nóri önbizalmát tekintve sem tartott ott, ahol most, ez persze nem jelenti azt, hogy most nincs min dolgoznom. Ugyanazok a szörnyeink egy életen át, nekem is megvannak a sajátjaim. Optimista lettem és megtanultam használni a saját szupererőmet. Utóbbi a legnagyobb változás, ami a hét év alatt történhetett velem.
Maga a blogolás mennyit változott azóta? Szerinted van divatirány benne, vagy pedig az egyéniségek különböző stílusa létezik?
Mivel senkit sem követek, ezért számomra biztosan nincs benne semmiféle divatirány. Nem vagyok olyan ember, aki bárkit másolna, egyszerűen ugyanazt csinálom, amit hét éve is tettem. Nagyon egyszerű a folyamat. Leülök, és elkezdek írni – ebből születnek a bejegyzéseim a blogon. Bloggerként – vagy bármilyen művészként – a legfontosabb, hogy megtaláld a saját hangodat. Abban te vagy a legjobb, így onnantól egy percig sem kell attól félned, hogy majd jön a konkurencia. Ezért nem is foglalkoztat az, hogy más mit csinál.
Mi volt a fontosabb számodra a blogolás kezdetekor? Az hogy segíts másoknak a tanácsaiddal, vagy egyfajta önsegítést jelentett, ami egy idő után az olvasóidra is hatással volt?
Aki blogolni kezd, nem feltétlenül azért kezdi el, mert másoknak akar segíteni, vagy megmondó ember szeretne lenni. Nem ez volt a cél, és a mai napig sem ez. Azért kezdtem el írni, mert túl sok időm volt, jött egy lehetőség, ami segített abban, hogy legyen hely, ahol publikálhassak, és onnantól az életem részévé vált. Négy évig gyakorlatilag siker nélkül írtam, terápiaként működött és működik a mai napig az írás. Évente érzek változást a posztjaimban, szeptember óta egy újabb átalakulás történt. Inkább a tanácsadásra élezem ki a posztjaimat, hiszen mint kiderült, sok esetben teljesen máshogy oldom meg a problémákat, és lehet, hogy másnak is van rá igénye. Azóta megháromszorozódott a posztok olvasottsága, pedig eddig sem panaszkodhattam.
Van-e olyan téma, amit többször is feldolgoztál az idők folyamán? Esetleg más-más oldalról?
A fő témám a hős útja, amiről az új könyvem fog szólni. Ez egy motivációs könyv lesz, mely a blog, a saját tapasztalataim és több interjú alapján készül. Minden évben megosztom a céljaimat az olvasókkal, és végigviszem őket ennek mentén a blogon. Láthatják a rosszabb időszakokat és azt is, amikor valóra válik egy álom. Folyton ezt az utat dolgozom fel, hiszen minél magasabb szintre jutsz, annál keményebb leckéket kapsz, annál többet tanulsz, annál több varázslat történik az életedben, és bizony annál nagyobb a jutalom is.
Hogyan alakul a kapcsolatod a közönséggel? Milyen személyes visszajelzések érkeznek tőlük?
Szoktam mondani, hogy az Oravecz Nóra rajongói tábora FB-on nem 15Ox ezer, hanem kábé kétszer annyi. Nagyon sokan a mai napig nem merik belájkolni az oldalt, ugyanis mit szólnak majd a barátaik. Egyébként rengeteg visszajelzést kapok, zömében mind arról szól, hogy hasonló dolgokon mennek keresztül, és örülnek, hogy én meg tudom fogalmazni azt, amit ők nem. Mindig kérik, hogy ne adjam fel, és hozzáteszik, nekik hogyan sikerülne, ha én feladnám?! Egyre több fiú kér tőlem tanácsot. Viszont az, amit a vidéki előadásaim során tapasztalok, egy olyan érzés, amiért ezt az egészet megéri csinálni: ragyogó szempárok, boldog mosolyok. Örülnek, hogy találkozunk, és elmesélik, hogy mennyit változott az életük azóta, mióta olvassák a blogot. Egy „kisebb” családdá nőttük ki magunkat.
Milyen perspektívákat látsz a blogod fejlesztésében, tervezel-e például társ bloggert, akár egy férfi személyében, újabb tematikát pl.: párkapcsolat, házasság és család stb?
Mivel ez személyes blog, ezért biztosan nem fogok senkit sem beengedni. Attól az már nem oravecznóra lenne, hanem valami teljesen más. A blog megmarad azon a vonalon, amin eddig is, hiszen engem leginkább a hősök útja izgat. A motiváció, az, hogy hogyan éred el, hogy más életet élj anélkül, hogy dráma történne az életedben, vagy, hogy mi az a pont, amikor beérik a munka gyümölcse. A házasság nem hiszem, hogy az életem része lesz, ugyanis sohasem éreztem vágyat iránta, a párkapcsolat, mint téma, lehet, hogy meg fog jelenni, de ez eddig is megjelent a blogon.
Az elsők között voltál abban is, hogy bevezetted az irodalmi marketinget, vagyis a szövegbe rejtett reklámokat, ajánlók formájában. Vajon nem veszít-e ettől a szöveg az irodalmi értékéből és a személyesebb hangvételéből?
Ezt inkább branded contentnek, vagy márkaelhelyezésnek hívnám. Nem én voltam az első, nagy Facebook oldalak tulajdonosai is használják, mindenki, aki személyes márkát épít. Aki úgy gondolja, hogy ez elvesz a szöveg értékéből, az nem érti a személyes márka működését. Ahogy egy regényben is, így itt is szeretnék tudni az Olvasók, hogy mitől lesz jobb kedvem, hogy mit szeretek enni, hogy mitől szép a hajam, hogy hogyan néz ki a lakásom, stb. Attól tud hiteles lenni egy személy, aki a közösségi médián keresztül építette fel magát, hogy beengedi az Olvasókat az életébe. Ez pedig márkajelzések nélkül nem feltétlenül működne. Bár a Converse nem fizet azért, hogy tavasszal és nyáron szinte csak az ő cipőiket hordom, attól még instagrammon minden héten több képet feltöltök róla, mert ez vagyok én. Abban érzem jól magam, így ha elmegyek egy előadást tartani, senki sem fog fujjogni, hogy az oravecznóra nem kiöltözve, magassarkúban állt ki a színpadra, hanem Converseben és farmerben. Szerintem ez így működik.
Hol van szerinted a határvonal a marketingbe rejtett irodalom és az irodalomba rejtett marketing között?
Nyilván, azért célszerű megtalálni az egészséges határt. De addig, amíg az adott márka a hétköznapi életed része, szerintem nincs gond.
Mennyire érzed még magadénak a régebbi írásaidat? A mostanában benned lezajló lelki folyamatok mekkora összhangban vannak velük?
Nem olvasom őket. Tiszteletben tartom az írásaimat, de nem szoktam elővenni, hogy azon nevessek, hogy ma már nem így látom, és mennyire buta voltam, hogy akkor másképp gondoltam egy adott helyzetre. Tisztelem a múltamat, a leckéimet, és tudom, hogy anélkül a gondolat nélkül nem jutottam volna idáig. Egyébként, ahogy már említettem, ugyanazok a szörnyek kísérnek végig minket az életünk során, így persze, vannak hasonló sztorik – csak sokkal nehezebb leckébe csomagolva.
Milyen hatással volt rád az andalúziai látogatás, mi inspirált erre az útra? Volt-e hatással a munkádra?
Amerikában döntöttem el, hogy úgy egy hónap Budapest után szükségem lesz egy kis változásra. A gyerekkori legjobb barátnőm él ott a párjával, egy éve költöztek ki, új életet kezdtek. Imádom a hozzáállásukat, tudtam, hogy szükségem lesz Amerika után rájuk. Az ő harcuk motivált a legjobban. Az új könyvem gyakorlatilag a tengerparton született, vagy az apartman erkélyén esténként, pálmafák alatt. Mindig ki szerettem volna próbálni, hogy milyen érzés. Rengeteg olyan élményt szereztem, ami hatással volt a munkámra. Találkozások, Malaga, a Picasso Múzeum, a török fürdő, vagy épp Estepona. Nem volt nap, hogy ne történt volna valami, ami egy picit tovább vitt.
Az előadásokon, amiket tartasz, mire próbálod meg felhívni a résztvevők figyelmét? Mit tartasz fontosnak a kezdetekben egy blogger számára? Hogyan nyerheti el a blogger-identitását?
Még soha nem kértek előadást tőlem blogolással kapcsolatban. Az előadásaim általában célkitűzéssel, motivációval kapcsolatosak, a megrendelők több téma közül tudnak választani – sőt speciális témát is kérhetnek tőlem. Ami számomra a legfontosabb, hogy a tüzet lássam a szemükben, ami egy-egy előadás után bizony ott is van. Azt a tüzet, amit a bizalmatlanság és a hitetlenség miatt hagytak kialudni, miközben tényleg ott van minden előttük, csak túl nagy a félelem bennük a változástól. Rengeteg olvasóm életét változtattam meg a blogommal – akarva- akaratlanul a példámmal -, vagy a Valóra váltom projektem keretén belül. Ez az igazán jó érzés.
Tervezel-e kiadni könyvet a hétéves munkádról és a blog-írásról?
A blogírásról szerintem soha nem fogok kiadni könyvet, ugyanis ez egy annyira gyorsan fejlődő és változó dolog, amiről úgy gondolom, hogy nem sok értelme van írni. Nem is motiválna. A születésnapomon (március 16.) megjelenő új könyvem tömény motiváció, amiben bizony őszintén vallok az elmúlt hét évemről, így azok, akik azt gondolják, könnyedén repült minden a kezembe, végre megláthatják, hogy lehet, hogy nagyobb pofonokat kaptam, mint azt ők valaha el tudnák képzelni.
