Írta: Nógrádi Gábor
Mindig szerettem a matematikát. Valójában a fejszámolást szerettem. Meg az egyenleteket. Az algebra már…! Hagyjuk! Szerettem fejben gyorsan kiszámolni valamit, és ebben a leggyorsabb lenni az osztályban. Szerettem győzni. Olyan kevés győzelmi lehetősége volt a gyereknek az ötvenes években. A felnőtteknek sem több.
Lehet, hogy ez a matekhoz fűződő régi szerelem dobta fel a példát: hány dollárt profitot termelne hatszázezer zsidó hetven év alatt?
A fenti gondolatmenet persze csak írói kacskaringó. A kérdésemnek semmi köze a matekszeretetemhez.
Minden ötlet évtizedekig érlelődik az emberben, míg kimondásra kerül.
A fenti kérdés is alakult, fejlődött bennem, szervesült belém vagy ötven évig.
Túlhordtam.
Most, egy éjszaka elolvasott kis könyvecske megfogalmazta a kérdést.
Dr. Berstein Béláról, az egykori nyíregyházi főrabbiról szól szülővárosom hitközségének kiadványa, aki 1909 és 1944 között vezette az úgynevezett statusquo hitközséget. (Ne kérdezzék, hogy az miben különbözik az ortodoxtól vagy a neológtól, mert fogalmam sincs.) A zsidók egy csoportjának ő volt az országos hírű főrabbija. Aztán néhány kakastollas eljött érte. Nem vitt magával semmit a halálba, csak a bibliát. „Ezért éltem és ezzel halok meg” ‒ mondta a csendőrnek, aki javasolta, hogy vigyen magával valami holmit is.
Dr. Berstein Béla könyvet írt a szabadságharc zsidó hőseiről. A tanulmány Jókai Mór előszavával jelent meg.
Dr. Berstein Béla jó viszonyban volt Nyíregyháza polgármesterével és más vallású papjaival. Iskolát alapított, jótékonysági egyletet támogatott, tankönyveket írt…
De nem is ezt akartam mondani.
Csak róla jutott eszembe, akinek a munkáját, munkája értékét nehéz lenne dollárban meghatározni, hogy hány dollárt profitot termelne hatszázezer zsidó hetven év alatt, ha életben marad?
Vagy talán ez a kérdés halottgyalázás?
Akkor fogalmazzunk pontosabban: hány milliárd dollárral növelte volna az állam vagyonát, ha az elpusztítottak életben maradnak, dolgoznak, utódokat nemzenek, azokat iskoláztatják, majd a gyermekek felnőnek és profitot termelnek, GDP-t növelnek, ők is családot alapítanak, és így tovább, és így tovább?
Túl a ma is felfoghatatlan tömeggyilkosságon, gazdasági szempontból is rettenetes hiba volt a zsidóüldözés. Öngyilkos hiba volt az egykori ország- és nemzetvezetők (-vesztők), valamint a félrevezetett, szerencsétlen tömeg sakálordítása. És rettenetes öngyilkos hiba annak az ideológiának bármilyen formában történő, akár érintőleges folytatása. Az egykori MIÉP-hez vagy a Jobbikhoz hasonlatos formáció kés a jövő torkán, gyerekeink, unokáink torkán.
Az a szellemi vagyon ‒ vállalkozói kreativitás, felhalmozott tudás, alkotókészség és motiváltság, küzdőképesség, túlélési technika és ambíció ‒, ami elpusztult a magyar zsidókkal, potenciálisan a sokszorosa volt annak a vagyonnak, amit elvettek tőlük. Amit elraboltak, és belezúdítottak a világháború mindent elpárologtató fortyogó üstjébe.
Magyarország több éves teljes GDP-je szállt ki a kéményen.
Hol az a közgazdász, aki kiszámítja a nemzetet ért veszteséget?
Egy nép kiherélte saját magát. Egy nép elszegényítette a saját jövőjét.
Elgázosított Edison. Csecsemőként megölt Einstein. Árokba lőtt Kármán Tódor, Neumann János, Teller Ede, Szilárd Leó.
Dr. Berstein Béla egy volt abból a milliárdokat érő tömegből. Egy ember, aki békét, dicsőséget, pénzben felmérhetetlen szellemi értéket, hazafiasságot, hazaszeretet adott Nyíregyházának harmincöt éven át.
A város bizonyára utcát nevez el róla. Vagy szobrot állít neki. (Szombathely, a rabbi előző állomáshelye, róla nevezett el egy kulturális központot.) A döntéshozók bizonyára tudják, hogy aki példaadó elődeit nem becsüli meg, annak időzített bombaként ketyeg a sorsában, hogy ő még névtelenebbül fog eltűnni az idő süllyesztőjében.
A szobor, az utca, a kulturális központ valamit megőriz leszármazottainknak Dr. Berstein szelleméből. És ennek a szellemnek még így is hatalmas értéke van, hatalmas értéke lesz, lehet. Talán majd jön egy közgazdász, aki meg tudja mondani mennyi az annyi. Hány dollárt kóstál egy igazi hazafi példája? Nobel díjat érő számítás lesz.
(Mellesleg kiszámította valaki, hogy hány dollár veszteséget okozott az országnak a Donnál maradt százezer? Mennyi profitot termeltek volna a hazának, ha életben maradnak? És hány dollárt vesztettünk mi ‒ és nyertek a németek ‒ a szorgalmas svábok kitelepítésével? És hány milliárd dollár repült ki a zsebünkből az elmúlt években külföldre távozott agyakkal? A lista folytatható.
A matematika csodálatos dolog!
A gondolkodás még csodálatosabb!
De egy országvezető, aki pontosan tudja, hogy mennyit veszít hosszú távon, mikor rövidtávon ‒ látszólag ‒ nyer, az a legcsodálatosabb.
