Évekkel ezelőtt a Ház a térkép szélén című novella volt az első, amit Tar Sándortól olvastam. Tar Sándor világa egyszerre lenyűgöző és végtelenül nyomasztó: érdekes módon Tar mégsem lett annyira népszerű a deprimáltságra hajlamos magyar filmesek körében. Hajdu Szabolcs új filmjének alapjául viszont éppen a Ház a térkép szélén történetét választotta: megérkezett a mozikba a Délibáb, mi pedig megnéztük és mesélünk róla egy keveset.
Nemrégiben itt írtam a Sötét völgy című osztrák alpesi westernről, ami Hajdu Szabolcs filmjéhez hasonlóan különleges terepre helyezi a western műfaját. Elég sok közös vonás van Andreas Prochaska és Hajdu Szabolcs világa között: az osztrák hegyi emberek éppolyan barátságtalanok és bizalmatlanok, mint a magyar pusztán élők a Délibábban. És ahogyan Prochaska is egy különlegesen működő közösséget mutat be, úgy a Délibáb rabszolgatartó tanyáján is félelmetesen mennek a dolgok.
Tar Sándor brutális szabályok szerint vezetett libatelepe megmaradt, a főhős azonban változott. Az intézetből szabadult Mikos helyett egy elefántcsontparti focista a főszereplő (Francis), aki bundázás miatt megy felszívódni a magyar pusztába egy pénzzel teli focilabdával együtt. Itt picit billen a történet: a gyanús ügyekbe keveredő képzetlen és tapasztalatlan intézetis számára valóban jó bulinak tűnhet egy libatelepi koszt-kvártély, azonban egy jólétből érkező focistának maximum úgy, ha jól át lett vágva – de a focista odakerülésének részletei kevéssé derülnek ki a filmből.
A film főszereplője Isaach de Bankolé, akiből a fene sem nézné ki, hogy immáron 57 éves. Bankolé – aki egy sor francia film mellett elsősorban Jim Jarmusch filmjeiből lehet ismerős – rendkívül szuggesztív jelenség a vásznon. Szükség is van Bankolé karizmájára, mert a Délibáb lassan csorog – persze a Hortobágy nem is egy metropolisz közepe, ahol az egyik sarkon bankrablás van, a másikon meg barikádépítés.
Emellett a film szereplői nem is beszélnek lyukat a hasunkba, sőt jóformán alig szólalnak meg. A telepen egyébként is bábeli zűrzavar van, beszélnek itt románul, franciául és magyarul is. A libatelep vezetőjét a román Răzvan Vasilescu alakítja, aki már Hajdu Szabolcs 2010-es filmjében, a Bibliothèque Pascalban is szerepelt. Érzésem szerint ő a legjobban kibontott karakter a Délibábban, időnként szinte rokonszenvezhetnénk is vele, de azért a film sokszor eszünkbe juttatja, hogy végeredményben ő csak egy szadista állat.
Szentimentális kitérő: gyermekkoromban nekem is volt szerencsém nyaranta eltölteni pár napot egy alföldi tanyán. Egyke gyerekként kénytelen voltam magamat szórakoztatni a fantáziám segítségével: így aztán lövöldöztem képzeletbeli pisztollyal szalmabálák között, kúsztam az uborkásban és szaladgálás közben kerülgettem a tehénlepény-aknákat. Utólag visszagondolva ez banálisan hangozhat, pedig egy tanya tényleg baromi izgalmas lehet. Ezek a nyári kiruccanások alig jutottak eszembe az elmúlt 15 évben, a Délibáb viszont az első perctől kezdve visszahozta az emlékeket. Ezért nagyon hálás vagyok ennek a filmnek.
Aki amúgy is sokat panaszkodik a lassú és nyomasztó magyar filmekre, annak nem érdemes próbálkoznia a Délibábbal. A műfaji filmek szerelmesei és az óvatosabb tempójú nézők viszont aligha csalódnak majd benne.
