Elérkeztem arra a pontra, ahol a könyvbemutatókról Gary Lineker mondása jut eszembe:
A labdarúgás az a sport, amelyet huszonketten játszanak, és a végén mindig a németek nyernek.
Ennek analógiájára mondhatjuk, hogy a könyvbemutató egy olyan irodalmi esemény, ahol a szerző felolvas új könyvéből, ezzel kapcsolatban kérdéseket tesznek fel neki, és mindig Szegő János moderál. A Magvető Kiadó szerkesztője ezúttal egyik munkatársának, Turi Tímeának A dolgok, amikről nem beszélünk című könyvéről szóló beszélgetést vezeti, és Szűcs Terivel együtt faggatja a szerzőt a Nyitott Műhelyben.
Könyvbemutató a Nyitott Műhelyben
Egyre gyakrabban jön szóba az ilyen és ehhez hasonló könyvbemutatókon, hogy adott író generációs regényt írt-e éppen, egy költő esetében pedig az, hogy generációs líra-e az övé. Bár a kérdés Turi Tímea esetében sem dől el, ahogy máskor sem mindig szokott, viszont Szűcs Teri úgy gondolja, a mai harmincasoknak nagy szükségük van a generációs könyvekre.
Közös nemzedéki élmény ugyanis kevés volt, és a szerző szerint akár a magány is ilyen lehet. Érdekes felvetés, mert ennek alapján éppen a közös élmény hiánya válik közös élménnyé, ami viszont felerősítheti a fent megfogalmazottakat. Szűcs Teri elmondja még, hogy budapesti értelmiségiként, fiatal felnőttként és nőként is megszólítja a könyv, ráadásul ezek mellett még arra is ösztönzi, hogy maga felé forduljon.
Az már kevésbé hangzik biztatóan a gyerekek vagy a magukat még gyereknek érző felnőttek számára, hogy a felnőtté válásra jellemző az esélyek csökkenése, illetve az, hogy komoly munka kell ahhoz, hogy az ember önazonos tudjon lenni, és képes legyen mindig az életkorának megfelelően viselkedni.
Szűcs Teri, Szegő János és Turi Tímea
A kritikus hozzáteszi, hogy gyereknek lenni is nehéz, és a felnőtté válás előnye a rutin megszerzése: könnyebben kezelünk bizonyos helyzeteket, és empatikusabbá válunk mind az idősebb, mind a fiatalabb korosztályokkal szemben. Mivel Turi Tímea költői, kritikusi, szerkesztői munkái mellett anya is, szóba jön az új generációval kapcsolatos félelem és felelősség kérdése.
Szűcs szerint nagy bátorságra vall a címadás, viszont hamar kiderül az is, hogy A dolgok, amikről nem beszélünk cím ellenére nem egy tabudöntögető könyvről van szó.
És ha már a labdarúgást és a könyvbemutatót definiáltuk, nem árt tisztázni azt sem, hogy mit jelent nőnek lenni. A könyv hátlapján is szereplő, a Fehér elefánt című versből származó idézet szerint
Nem a test tesz nőve. Nem a lélek érzékenysége. Hanem az, hogy minden nőnek van egy története, amit nem mesél el.
Adja magát Szegő János kérdése, hogy a férfiaknak miért ne lehetnének ilyen történeteik, majd tisztázódik, hogy bár a versekben gyakran előjönnek a férfi-nő kapcsolatok problémái, a férfi és a női szerepek sajátosságai, illetve tipikus női történetek, a könyv „nem mondja meg a tutit”. A moderátor kiemeli a versek látszólagos könnyedségét is, amely mögött komoly reflektáltság bújik meg.
Turi Tímea
Szóba jön a nemrég elhunyt Borbély Szilárd, akitől Turi megtanulta, hogy a kételyek ellenére is használni kell a nyelvet, és hogy nyomokban jelen van a költészetében Petri György, Kemény István és Rakovszky Zsuzsa, sőt a kortársakra talán kevésbé jellemző módon Szép Ernő is. A szerző viszont elmondja, hogy saját élményei legalább annyira hatnak rá, mint mondjuk az Ádámcsutka olvasása.
Ami a saját élményeket illeti, a beszélgetést élvezetessé teszi a sok személyes utalás. A kék-fehér borítóról Szegőnek például eszébe jut, hogy régen járt már MTK-meccsen Vári Györggyel, Turi Tímea férjével. Visszaemlékszik gyerekkorukra is, amikor jelenlegi kolléganőjét tizenhárom évesen egy verseskötet szerzőjeként mutogatták a tévében, és örömét fejezi ki, hogy az egykori csodagyerekből „normális ember” lett.
