Párisi reggel
Saint-Germain café vendégerdejében
Tündököl sugaras faun-fejem,
Nem ül mellém senki, fény, illat,
Mi kell még? Semmi. Hozzák a tejem.
Még be vagyok baszva. Hömpölyög,
Zúg, a sugárúti Életbe mosott az Ér,
Ahol lehánytan is Monsieur vagyok,
És a reggeli: petit dejeuner.
(Rossz kiejtés.) Asztalomon café au lait,
Narancslé, benne egy kis ánizs,
Croissant, vajasbagett, soroljam még?
Pap vagyok, és ez mind-mind: Párizs.
Te edd a szalonnát. Én kérek
Még feketét: két frank, ötven cent.
Megfogom a csészét, újságot lapozok,
Azt hiszem, megnézem ma Rodint.
(A párizsi Café Flore – korábban Saint-Germain Café – 1905-ös vendégkönyvéből.)
Hogy ez valóban új Ady-vers, azt itt döntse el az olvasó.
Mindenki tudja, hogy Ady nem ment el a kiállításokra (azokra sem, amelyekről írt).