Egy régi legenda szerint, a szabolcsi kis falu, Uszka lakosai, mielőtt a labancok porig égették volna házaikat, elásták a falu két értékes harangját, hogy ne kerüljön az ellenség kezébe. A harangokat elrejtő kurucok már régen meghaltak, a rejtekhelyet azóta sem találják; de minden veszedelmekor – amelyből az évszázadok során bőven jutott az ott lakóknak – az emberek hallják, hogy a távolból sírnak az elásott harangok. Így volt ez 1848-ban is, amikor nemzetőreinket temették, de sírtak az uszkai harangok a trianoni döntés előtti éjszakán is, amikor tisztán hallatszott, hogy hangosan, zokogva siratják elveszett magyar fiainkat…
A Magyar Nemzeti Táncegyüttes új műsorában az együttes fiatal táncművészei is teret kapnak, hogy koreográfusként, saját művészi elképzeléseikkel megmutatkozhassanak. Így emlékeztetnek az első világháború szomorú évfordulójára, a háborúra, amelyben annyi fiatalember ontotta vérét, s annyi szenvedést hozott az elkövetkező generációknak.
A műsor koreográfusai: Appelshoffer János, Sánta Gergő, Tókos Attila, valamint Vincze Zsuzsa és Zsuráfszky Zoltán;
Zene: Kiss Ferenc, Vujicsics Együttes, Besh O droM, Gombai Tamás, Dj Wondawulf, Papp István Gázsa
Zenei szerkesztő: Szabó Dániel
Ének (hangfelvételről): Kiss Ferenc, Palya Bea
Táncos asszisztensek: Rémi Tünde, Valach Gábor
Jelmez: Vincze Zsuzsa
Látvány, kellék: Tóth Kázmér
Rendező: Zsuráfszky Zoltán, Kossuth-díjas, kiváló művész
Az előadás a Honvéd Együttes és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója.
***
(Csata Judit fotográfiái a Librarius és a Kontakt Fotóművészeti Kurzusok közötti együttműködés keretében készültek.)
