Pierce Brown: Vörös lázadás, Agave kiadó, 2014, oldalak száma: 432, fordító: Török Krisztina, szerkesztők: Fehér Ildikó, Csurgó Csaba, korrektor: Boncz Éva, ára: 2366 Ft
Egyre szánalmasabb, hogy manapság jóformán minden könyvre ráírják: letehetetlen, világsiker, bestseller. Ehhez jönnek még a különböző díjak. Amerikai Könyvtárosok, Angol Kisállattenyésztők, Alsó-Nyanyesztáni Véreskezű Keresztrejtvényfejtők Klubjának plecsnijei virítanak a borítókon, s ha az adott könyv történetesen még egy díjat sem kapott, sebaj, a kiadók akkor is rávésik, hogy a kezünkben tartott kötet már jelölve lett mondjuk a Vécélehúzólánc-gyártók Világszövetségének arany fokozatú Nagy Zubor-fokozatára.
Pierce Brown Vörös lázadás c. regénye azonban nem ilyen. Vagyis csak részben. Tény, hogy a fiatal szerző első regénye a megjelenése után szinte percekkel (na jó, ez túlzás, de tényleg gyorsan) a bestseller listák élére került, és a megfilmesítés joga is rendkívül gyorsan elkelt. Már azt is tudni lehet, hogy a minden bizonnyal rendkívül látványos mozit Marc Foster (Z világháború, Felforgatókönyv, stb.) jegyzi majd rendezőként.
Ide most részemről kívánkozik egy nagy-nagy sóhaj.
Magyar íróként csak a nyálunk csurog, a szívünk fáj és persze csócsál a sárga irigység, hogy azon a csudás Nyugaton mennyivel is jobb mesélőnek lenni. Saját bevallása szerint Pierce Brown a középiskola befejezése után a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképzőbe szeretett volna járni, ám hamar kiderült, hogy sajna tökéletesen mugli, vagyis szemernyi bűverő sem szorult belé. Így aztán kénytelen volt átlagos munka után nézni, s lett belőle közösségi médiával foglalkozó „ízé” (hogy az mi, nem tudni), majd az ABC Stúdió Disney részlegében, és az NBC-nél is kifutófiú, végül pedig egy „szenátusi választás során segítette az amerikai kormányt” (ez az infó tök homály: valószínű, hogy a fiatal és jóképű Brown egyszerűen csak korteskedett kicsit a választások során). De nem is ez a lényeg!
A lényeg az, hogy mindez azelőtt történt vele, mielőtt falra nem mászott (mármint sziklafalra, mint hobbi hegymászó), ahol aztán BUMM, jött a nagy ötlet, az isteni szikra, s ő egy csapásra kiötlötte élete első regényét.
Aztán megírta. Aztán világhírű és milliomos lett.
Így megy ez ott, azon a vérveretes Nyugaton, amit most épp megint kezdünk nemzetileg pfujjolni, mert nekünk állítólag mindig csak a bot szarveretesebb vége jut. (a „szarveretes” ill. „vérveretes” kifejezések copyright joga Török Krisztina tulajdona – az ő, valamint a két szerkesztő és a korrektor keze munkáját dicséri e kötet, mely rendkívül élvezetes, jól olvasható, modern stílusú magyar szöveget kapott, amiért külön köszönet!)
Kijelenthető tehát, hogy az ifjú Pierce Brown jelenleg az élet császára. Úgy tűnik, minden megadatott neki, amit csak az istenek jó kedvükben adni képesek. Fiatal, jóképű és pofátlanul tehetséges. Ritka (még Nyugaton is), hogy valaki rögvest az első regényével világhírre tegyen szert. Ehhez persze kell az ottani vérprofi könyvkiadók tudása, szakmai és anyagi háttere, a PR csodafegyvere – meg ilyenek. Ám kell hozzá igazi tehetség is, ami bizony Brownban tényleg megvan.
A Vörös lázadás rendkívül jó regény.
Úgy jó, hogy közben hátborzongatóan emlékeztet más, szintén remek bestsellerekre és filmekre. Ahogy az ember falja a történetet, hol a Harry Potter (egymás ellen küzdő Házak), hol a Trónok harca (a hatalomért bármire képes, ősi családok és azok intrikái, cselei, kegyetlen gazságai), hol a Legyek ura és az Éhezők viadala (egymást gyilkoló gyerekek egy világtól elzárt helyen), hol a Végítélet (harcra nevelt kölykök gyilkos küzdelme egy iskolában), hol a Villámtolvaj vagy épp a Titánok harca, Titánok haragja (olimposzi istencsata) és az Avatar (idegen, az eredetinél sokkal erősebb testben harcoló hős) jut eszünkbe, jön szembe, ver pofán.
Nem, a Mars mélyén élő, ott Pokolfúró bányászként gürcölő tizenéves Darrow története mégsem koppintás. Pierce Brown egyszerűen (és tán ösztönösen, de az is lehet, hogy nagyon is tudatosan) fogta a 21. század legnépszerűbb meséinek egy-egy ínycsiklandó motívumát, és beépítette azokat a saját történetébe. Ez a „hasonlóság”, az olvasói, filmnézői déjà vu azonban sohasem zavaró, idegesítő, vagy épp bosszantó. A Marson játszódó, természetesen (?!) trilógiának szánt történet első kötete hihetetlenül fordulatos, könnyed kézzel, ügyesen megírt, kalandos sci-fi, ami egyértelműen kötelező olvasmány azoknak is, akik inkább a fantasyra, vagy épp a disztópia regényekre gerjednek.
