Műfajteremtő zseni vagy kamuíró George B. Marwell?

George B. Marwell Világok útvesztője című regényével beírhatja magát a történelembe, pláne ha létezne. Mi mindenestre elmentünk a félig fiktív szerző könyvbemutatójára, jól is szórakoztunk, csak nem értjük, ki ez a kamu-marwell.

Szokatlan meghívót kapott a Librarius szerkesztősége az Árnyék Kiadó munkatársaitól.

Rendhagyó, zártkörű, különleges meglepetéseket tartogató könyvbemutató? Lelkesen buszoztam ki a Bécsi útra, hátha részt vehetek végre egy olyan könyvbemutatón, ami nem csak egy felszínes, érdektelen bájcsevely a szerzővel meg a szerzőt szétolvasó egymás tudására licitáló irodalmárokkal.

A Symbol Rendezvényházhoz érve kedves hostess lányok vezettek lefelé, a ház 220 éves pinceéttermébe egy gyertyákkal kivilágított labirintuson keresztül. Szinte egymásba kapaszkodtak a meghívottak, alig-alig lehetett csak látni, hol kezdődik az egyik lépcső, s hol végződik a másik. A labirintus egyik, másfelé vezető útján egy halottnak tetsző férfi feküdt. A sötét folyósóból egy fényárban úszó terembe érkeztünk, ahol a hatalmas asztalnál már ott ült Réz András, Láng Benedek tudománytörténész, Burger István a Galaktika főszerkesztője és Mund Katalin, a Galaktika lapigazgatója.

George B. Marwell Világok útvesztője című regénye miatt vagyunk itt. A könyvben egy titokzatos sorozatgyilkos szedi áldozatait Londonban. A halottak feje hátracsavarodva, homlokukon késsel belekarcolt, nyomtatott I betű. A Scotland Yard Hampton felügyelőt rendeli ki az eset felderítésére, aki megállapítja, hogy a gyilkosságok összefüggnek, és hogy elkövetőjüket valamiféle rituális cél vezette, de ennél tovább nem jut. Külső segítséget kell kérnie a szimbólumok és rejtélyek avatott szakértőjétől, a zárkózottan élő bölcsészdoktor Leonard Larkintól.

Ketten együtt kezdik felgombolyítani a rejtély szálait, ám azok mind messzebb és messzebb vezetnek, a közönséges bűnügyek világából a titkos társaságok, a hermetikus elméletek, sőt a túlvilági hatalmak birodalmába. A gyilkos felkutatásának feladata a történelem labirintusát is megnyitja a nyomozók előtt, Platón, Püthagorasz és Descartes gondolatai nyomán azonban az ismert események egészen új megvilágításba kerülnek, míg végül maga a valóság szövedéke kezd foszladozni.

Fotó: sf.blog.hu

A meghívott vendégek röviden elmesélték, milyen hatással volt rájuk a könyv. Láng Benedek tudományfilozófus, érthető módon, a regény filozófiai kérdéseit emelte ki. Szerinte Marwell regénye azért jó, mert ezeket a komoly filozófiai eszmefutattásokat egy izgalmas krimi-szerű cselekménybe oltva teszi fogyaszthatóvá a szerző. Láng Benedek a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem oktatója, tanszékvezetője. Azt mondta, tulajdonképpen az a feladata, mint Marwellnek, közérthetően izgalmasan kell tálalnia a filozófiát a nem bölcsész hallgatóknak, ami sok esetben igen nehéz feladat.

Réz András filmesztéta terjengősebb élménybeszámolójában elsősorban arról beszélt, hogy irodalmi szempontból miért volt érdekes számára a Világok útvesztője. Réz szerint a szerző ügyesen ötvözi azt, ami sikerre vitte Dan Brownt és azt, ami a kánonba emelte Umberto Ecot, emellett a Világok útvesztője számára Agatha Christie-t is megidézte.

Szinte el is felejtettem a sötét labirintusban ottfelejtett halottat, amikor is a könyvbemtató moderátora a terembe szólította őt. Stubnya Béla feltámadt, besétált a terembe, és helyet foglalt. Mivel George B. Marwell nem tudott eljönni a könyvbemutatóra, a színész tolmácsolta az író szavait. A kiadó egy humoros interjút készített a szerzővel, a kérdésekre adott válaszokat Stubnya Béla olvasta fel, vagy inkább adta elő. A színész a délután további részében is velünk maradt, és időnként felolvasott a regényből.

A bemutató következő meglepetése Rőser Orsolya Hajnalka koloratúr szoprán, az Operaház magánénekesnőjének produkciója volt. Rőser Orsolya egy túlvilági jelmezben az Ötödik elemben is hallható Diva Dance című dalt adta elő. Az énekesnő borzongató hangja elképesztő hatással volt mindenkire; sajnálhatja Marwell úr, hogy nem tudott eljönni.

Nem vagyok híve az események pontos rögzítésének. Aki ott volt, ott volt, nem fogja szívesen olvasni, van saját élményanyaga. Aki nem volt ott, szintén érdektelen maradhat bármiféle beszámolóval kapcsolatban, hiszen nincs köze hozzá. De azon túl, hogy sikerült felkelteni az érdeklődésemet a regénnyel kapcsolatban, végig azon gondolkodtam, mennyire jól éreztem magam ezen a könyvbemutatón – ilyet pedig már régen nem éreztem. A vendégeknek sikerült fesztelenül, szórakoztatóan beszélniük olvasmányélményeikről, a szervezők nem voltak lusták ahhoz, hogy tartalommal és izgalmakkal töltsék meg a délutánt. Kifelé menet (szintén a gyertyasötétben) ajándékcsomagot kaptam, benne a könyvvel, egy magazinnal, néhány reklámanyaggal, írásos ismertetővel a regényről, és a Marwell-lel készült interjú begépelt változatát is megtaláltam a táskában.

Csak egy kérdés maradt a fejemben: ki az a George B. Marwell? Őszintén szólva nem rajongok a thrillerekért, de még a krimikért sem, a sci-fi világában meg végképp nem vagyok otthon. Akármennyire tetszett is ez az egész sötétpincés, operás könyvbemutató, végig éreztem, hogy valami nem stimmel. Hazaérve bőszen guglizni kezdtem hát Marwell urat, akiről az égvilágon semmi kézzelfogható információt nem találtam. Felütöttem hát a vaskos könyvecskét, hátha legalább a fordító nevét meglelem, vagy az eredeti angol cím nyomára bukkanok – esetleg. Bár a kötet nulladik oldalán szerepel, hogy Hungarian edition 2104, Árnyék Kiadó, a fordító neve köddé vált. Vélhetően azért, mert egy eredetileg magyar szöveget nem kellett igazán lefordítani.

A miértekre egyelőre nem sikerült választ találnom. Sejthető, hogy marketing szempontból okosabb külföldi szerző művét promózni, a sci-fi rajongók is hamarabb leveszik a polcról George B. Marwellt, mint KovácsJózsit, és a szerző személye persze teljesen lényegtelen, no de mégis. Ki lehet akkor Marwell? Mi ez az egész? Csalás vagy csak egy egyszerű álnév? Kinyomozzuk!