A Kazimír Bisztró emeleti terme megtelik a bemutatóra – valószínűleg jó volt a frissen megjelent könyv, a Holtverseny marketingje, hiába van szó elsőkötetes szerzőről. Orosz Ákos színművész előadásában részletek is hallunk a vidéki kamasz sportolók életét kegyetlen humorral ábrázoló, egyszerre szórakoztató és nyomasztó kötetből, és már ezek a részletek is bizonyítják, hogy a Holtverseny megérdemelte a hírverést.
Trainspotting az uszodában. Úgy vág szájba, hogy beleszédülsz.
– írja Dragomán György Totth Benedek regényéről.
A Magvető Kiadó szerkesztője, Szegő János elsőként olyan kérdést tesz fel, ami kevésbé szakmai, valahogy mégis adja magát: miért éppen Totth? A moderátor nagy bánatára azonban Bence nem kezd bele egy hosszú sztoriba arról, hogy az 1800-as évek elején egy módosult tudatállapotban lévő pap rosszul írta be a születési anyakönyvbe valamelyik felmenője nevét (nekem viszont megígéri a bemutató után, hogy majd utánanéz a családfának).
Ha íróként nem is, műfordítóként már ismerős lehetett néhányaknak Totth Benedek neve: fordította többek között Cormac McCarthy könyveit, és a sokadik fordítás után ő is kedvet kapott az íráshoz. Dragomán szerint gyakorlásnak mindenképpen jó ez a terep, a könyv szerkesztője, Krusovszky Dénes pedig barátja munkamódszereiről és alaposságáról árul el kulisszatitkokat: Bence több változatot is küldött neki, az aktuális emailben jelezve, hogy az előzőt inkább ne olvassa el.
A történet egyik helyszíne az uszoda, és nem lepődünk meg azon, hogy a szerző korábban maga is úszott egyesületi szinten. Noha számára otthonos volt ez a közeg, míg a könyvben egészen brutálisnak tűnik a sportolók világa. Dragomán megjegyzi, hogy a gyerekeket valóban a sport tudja tönkretenni: ez az a terület, ahol nem lehet hibázni, mert ha valaki nem elég jó, akkor az gyorsan kiderül, és az illető rögtön bűnhődik.
Apróság, de a könyvben szereplő négyes váltó tagjai közül az egyik fiúról egyáltalán nem derül ki semmi, és ez talán még életszerűbbé teszi a történetet: saját életünkben éveket, évtizedeket visszapörgetve mi is úgy érezhetjük, hogy bizonyos arcok elhalványulnak, és vannak nevek, amelyeket meg sem jegyzünk, vagy szép lassan elfelejtjük őket.
Az író-szerkesztő kollégák amúgy csak méltatni tudják a regényt, és állításaikat rendre megerősítik a felolvasott részletek. A nyelv a kamaszos és trágár szlengtől lesz eredeti, a karakterek pedig jóval összetettebbek a kamaszregények sablonfiguráinál. A Holtverseny ugyanis több mint kamaszregény.
Fontos tényező a hely és az idő, mégsem telepszik rá a cselekményre: a vidéki kisváros Dragomán szerint lehetne bármelyik városka Kelet-Közép-Európában, és a könyv évek múlva talán még a jelenre vonatkozó popkulturális utalások ellenére sem veszíti majd el érvényességét. Főleg akkor, ha a Walking Dead még sok évadon át folytatódik – teszi hozzá Krusovszky.
Bár Totth Bence még nem tartozik a digitális bennszülöttek generációjához, úgy érzi, nem tudna az internet és mobiltelefon előtti világról írni. Szegő szerint a mai kamaszok egyszerre infantilisek és koravének, Krusovszky viszont saját kamaszkorát látja maga előtt, és azt, hogy ez a néhol bűncselekménybe forduló kamaszos kegyetlenség univerzális, helytől és időtől független. Ami a regény szereplőivel megtörténik, az bármelyikünkkel megtörténhetett volna.
