Legutóbb osztrák borkóstolón jártam, ahol a többiek kiköpték a bort, én viszont azt mondtam, süllyedjek el, ha a számba vett bort kiköpöm. Akkor még nem tudtam, hogy legközelebb hajón fogok bort kóstolni.
Még valamikor a nyár elején kaptam a levelet, kóstolnék bort a Columbus hajón a Dunán szeptember elsején. Imádom a jófélét, miért ne! Aztán ahogy közeledett az időpont, kezdtem összerakni a történetet. Hogy fogok én délelőtt bort inni? Egy banánra és egy almára? 160 tétel. Nem sok az egy kicsit? Ha mindegyikből csak fél decit kóstolok, az testvérek között is nyolc liter bor, hajón, almára. Kétféle választásom volt: vagy rossz vége lesz az egésznek, vagy olyat teszek, amit soha. Kiköpöm. A hajón.
Borkóstolásban jártas gasztroangyalok tudják, hogy azért ennyire nem lehetek naiv. De. Lehetek. Három drága írókollégával (Egressy Zoli, Szilasi Laci, Németh Gabi) is csak pislogtunk egymásra: most mi legyen?
A megoldás aztán szépen ránk talált. Négy asztalnál osztottuk el a 160 tételt, így csak negyven maradt. Az asztalon profi köpőcsészék, az embernek szinte kedve támadt hozzá. Na, mondom, csak rá ne szokjak. Majd otthon is a tévé mellett. Így azért el lehet fogyasztani egy este 5-6 üveg bort.
És szépen terített asztal is volt, amiről utánaküldtem az almának néhány húsosabb deszantot. És ami a legfontosabb, ott volt az asztaltársaság. Jó kedvű, karakteres figurák, mindenki hozzátett valamit a délelőtthöz: szakmai lendületet, poént, elszánt vitát. Nekem nem kellett pontozni, írókám írjon csak valami szellemeset, pl.:
Mit jelent a bornál az, hogy maradandó?
Azért majd négy órán át bort kóstolni egy egykor buliperformernek nem kis személyiségdresszing. Gondolva itt olyan lehetőségekre, hogy már a nyálkahártyán fölszívódó alkoholtól be fogok állni. Hát, nem. Az én nyálkahártyám ugyan nem szívott föl semmit. Úgyhogy az uccsó tételt, egy desszertbort, hogy ne kapjon hisztérikus idegrohamot a nyelőkém, megittam. Jó volt.
És kimerítő. Inni, kiköpni és bonmot-k sorát kitalálni, koncentrálni, úgy figyelni az ízekre, mint még soha, hallgatni a szakértőket, és tanulni tőlük, ütős kis cucc. Amikor délután magamra maradtam a szemerkélő esőben, kettő dolgon töprengtem. Milyen borokat kóstolhattam? Merthogy vakteszt volt, csak sorszámot láttunk. A másik: milyen lesz estére meginni egy üveg bort, csak úgy. Jó volt. Minden jó volt. A produkcióból készült egy kiadvány is, A 100 legjobb magyar bor 2014. Hát, a kedvenceim nem a csúcsborokból kerültek ki. Erre mondhatnám Karinthyval: Így iszom én.
