Valljuk be – legalább magunknak –, hogy az anális tisztaság elérését szolgáló termékek az élet fontos dolgai közé tartoznak, amióta ember az ember. A reklámokon túli világban – ha van még olyan – szóba sem kerül a téma. Nálam az a tévéreklám verte ki a biztosítékot, melyben anyuka egy le nem cserélt üres guriga miatti hisztérikus rohamában a mellékhelységbe parancsolja a családot…
Ez tényleg egy megoldandó probléma volt? Szerintem szánalmas, bár, ha (tényleg) ez kell a család békéjéhez…
Persze, a történet ennél sokkal messzebbről indul. Kicsit tágabban kezelve a törlés problémáját, megjegyezhetjük, hogy már a Bibliában is szó esik praktikus kérdésekről. Mózes ötödik könyvének 23. fejezetében (szemérmessége miatt most a Károli-féle fordítást használjuk) ilyen utasítások vannak:
12. A táboron kívül valami helyed is legyen, hogy kimehess oda.
13. És legyen ásócskád a fegyvered mellett, hogy mikor leülsz kívül, gödröt áss azzal és ha felkelsz, betakarhassad azt, ami elment tőled;
14. Mert az Úr, a te Istened, a te táborodban jár, hogy megszabadítson téged, és elődbe vesse a te ellenségeidet: legyen azért a te táborod szent, hogy ne lásson közted valami rútságot, és el ne forduljon tőled.
A biblikus alapozás után, az időben előre haladva megjegyezhetjük, hogy a papír használata nem mindig volt „kézenfekvő” a római katonák például eleinte puszta kézzel intézték a dolgot, később pedig divatba jöttek a botra erősített szivacsok. A középkorban, de még a papír előtt, különböző rongydarabok és textilneműk voltak forgalomban. A téma avatott szakértője, a német Werner Pieper szerint Richelieu bíboros kender használt, XIV. Lajos szeretője pedig gyapjút.
A nagy fordulatot – miként a kultúra más területein is! – a papírgyártás és az egyre gyorsabb nyomtatás hozta magával. Elég, ha az egyszeri olvasásra szánt sajtótermékekre gondolunk! A mai értelemben vett wc-papír a XIX. század végén, a XX. század elején tűnt fel, kezdett terjedni, finomodni. A fentebb említett guriga/tekercs a két világháború között, Hitler és a barna ruhások felemelkedésének idején, Németországban jött divatba!
Persze, az „átállás” nem volt zökkenőmentes, s nem is zajlott le egyik pillanatról a másikra. A magam négy évtizedével én még emlékszem a feldarabolt újságpapírra, amit élmény volt böngésznie egy olvasni tanuló gyereknek… Persze, ennél lényegesebb dolgok is következnek abból, hogy a szocialista Magyarország kerti budijaiban általános volt a darabolt újságpapír használata. Jávorszky Béla Szilárd: Halmos Béla emlékezete című írásában (folkMAGazin, 2014 – tizedik különszám, 9. oldal) olvashatjuk:
…Halmos Béla a gyulai házuk udvarán álló pottyantósban a praktikus méretre szabdalt újságpapírok között rábukkant a Röpülj páva! ’69 felhívására. E filmbe illő jelenet után pedig szólóban és Sebő Ferenccel duóban is benevezett a társadalom-mozgósító hatású televíziós „felszabadulási népdalversenyre”. […] Halmos Béla a döntőbeli szereplésért egyhetes kelet-német körutat és egy táskarádiót nyert, ennél azonban nagyságrenddel fontosabb, hogy a Röpülj páva! ’69 a számára – és a gálaműsorra magával vitt Sebő Ferenc számára is – meghozta az országos ismertséget…
Ha már az NDK szóba került, érdemes megjegyezni, hogy egyesek szerint a kelet-európai vasutak közül állítólag az NDK Államvasutak rendelkezett a legdurvább toalett-papírral! De nem szabad elfeledkezni arról sem – megboldogult Jáki Sándor Teodóznak köszönhetően saját szememmel is láttam! – hogy a szocialista Románia ipara nem volt rest wc-papírt készíteni az országukban fellelhető magyar nyelvű Bibliákból! (Felismerhetők voltak a papírba ágyazódott szövegcafatok.)
A rendszerváltás utáni helyzet talán nem szorul sok magyarázatra, a kilencvenes években egyre jobb minőségű, egyre több rétegű papírok kerültek az egyre lazábban felcsévélt tekercsekre, melyeknek külső átmérője nem változott, de a bennük lévő űrt kitöltő gurigák átmérője évről évre nőtt…
És akkor tényleg a guriga vízben oldhatósága az, amit hatalmas újításként tévéreklámmal, családot csesztető háziasszonnyal kell bevezetni? Aki ennek bedől, az meg is érdemli!
Örömhírként azért jelezném, hogy az egyik drogéria-hálózat olyan toalett-papírral állt elő, amelyben nincsen karton-guriga, sőt a helyét egy kiemelhető, kisméretű tekerccsel töltötték ki!
Na, ez már valami!
