Egy ijesztően aktuális ír film: Tiltott táncok

Ha egy film előtt látható az „igaz történet alapján” felirat, akkor általában egy pillanatra bent ragad a levegő. Mert azt komolyan kell venni, ami most jön, az megtörtént. Lehettél volna te a főszereplő.

Itt most a valóban élt Jimmy Gralton az, Barry Ward alakításában. A Tiltott táncok a legendás Ken Loach állítása szerint utolsó nagyjátékfilmje, mert visszavonul. Nálunk is nagy sikert aratott a Szesztolvajok című alkotása. Akkor játszódik, amikor Jimmy 1932-ben visszajött New Yorkból, tíz év után. Újra megnyitotta egyszer már nagy port kavaró tánciskoláját a kicsi vidéki szülőfalujában. Élete szerelme, Oonagh is ott nőtt fel, és ott volt akkor is, amikor Jimmy visszatért. Eddig igazi az idill, de nem nézhetnénk róla filmet, ha ennyi volna.

Hamar kiderül, hogy a lelkes közösség kétkezi munkájával összetákolt tánciskola, a maga rozogaságával, a szabad gondolkodás és a felszabadult öröm szimbóluma. Semmi más nem történik benne, mint hogy Jimmy elhozza például a dzsesszt, meg a harlemi táncokat, a helyiek egymásnak tanítanak éneket, rajzot, irodalmat, bokszolást. Tágítják a horizontot, békésen.

Magyarul egy művelődési házról van szó, ahol látszik, hogy az emberek törődnek egymással és nyitottak a másikra meg a világra a faluvégen túl is. Céljuk egyedül az, hogy az Isten háta mögötti hely ne legyen annyira Isten háta mögött.

A gond általában ott kezdődik, ahol csinálják. Írországban a politikai helyzet abban az időben eléggé feszült volt, a függetlenségért folytatott polgárháborúban szomszéd esett szomszédnak, csak mert máshogy látták a világot, a béke ingatag lábakon állt. De Valera miniszterelnök elég nagy hatalmat adott az egyháznak.

A helyi atyát ez bátorítja fel, mivel a külföldi tánc “lealacsonyító” a kecses ír hagyományokhoz képest, Gralton meg amúgy is egy “lázító kommunista”, aki biztos forral valamit, “ezek mind ilyenek” alapon. Könnyű kikiáltani Antikrisztusnak. Érdekes, Jimmy-ben semmi harc nincs. Nem veri az emberekbe Marx-ot, szeretettel és elfogadással fordul mások felé, még annak is hangot ad, hogy az atyát nem kéne lejáratni feljebbvalói előtt, és el kellene hívni, hogy lássa, mi folyik a házban.

Talán ha kétszer elhangzik a szájából az elvtárs szó, de nincsenek olyan politikai céljai, mint amilyeneket az ellenlábasai kívánnak rásütni, nem egy erőszakos figura, és annak ellenére, hogy nem értelmiségi, kiváló szónok és emberismerő. Barry Ward jót tett az alakjának. Nem szeretném lelőni a poént, a gyönyörű képekkel dolgozó film ijesztően aktuális kérdéseket dob fel a szabad gondolkodásról, cselekvésről, hatalomról, párbeszédről. Meg az ember életéről, hogy mi történik akkor, ha felborul az efféle egyensúly.

A Tiltott táncok november 6-án kerül a mozikba a Mozinet forgalmazásában.