A férfi gyerek, aki azt játssza, hogy férfi. A férfi szerelmes az anyjába. A férfi feledékeny, nem kommunikál, dühös, kritikus, távolságtartó, felelőtlen, iszik, viszonya van, szexuális problémái vannak, drogozik stb.
A férfi-lét problémáit, a fiúból férfivá érés fázisait dolgozza fel Garaczi László Ovibrader című drámája, a Trainingspot Társulat pedig bátran, fiatalosan, változatosan nyúlt a szöveghez tegnap, a Mu Színház színpadán.
Pedig a darabot egyszer már sikerült színpadra vinni. Bár a kortárs drámák sok esetben egyetlen előadást, egyetlen feldolgozást érnek meg; régi, klasszikus darabokhoz nyúlni mégis csak egyszerűbb, 2010-ben a Tháliában mutatták be először a darabot, amit a kritikusok nem szerettek igazán.
Nem lenne ám rossz ötlet Garaczi László segítségével visszatérni a színházi életbe, de Garaczi más színészi stílusnak és más életkornak áll jól, ez a helyzet. Hiába Garaczi sok leleménye, hiába a fütyi-tematika, a darab elcsúszik ezen. Nem aggódunk, így is sokan meg fogják nézni az előadást, nevetnek a Kuki-dalon, majd vidáman távoznak a Tháliából.
– írta az Origón Dömötör Ági.
https://www.youtube.com/watch?v=ySYpnWzMpkI
Pont ez a fiatalosság jelenik meg sikeresen a Trainingspot Társulat előadásában. A tegnapi premier előadáson az első sorban foglaltam helyet. A sor közepéről, még a székfoglalós, helyezkedős, kabátlevevős, rendezkedős fázisban is kihallottam egy erőteljes férfi hangot. Tulajdonképpen már akkor elkezdődött az előadás, amikor még senki nem foglalkozott vele. Égtek még a lámpák, mellettem egy fiatal pár éppen szelfit készített magáról (ilyet se láttam még színházi előadáson, egy ideig reméltem is, hogy ők is a darab szereplői). A köztünk ülő egyik főszereplő, a gyermekpszichológus volt, aki éppen a betegét várta, s míg várt, gondolta, megmutat nekünk néhány fotót Indiában töltött hónapjairól. A beteg lassan megérkezett, ahogyan a nézők is elfoglalták végleges helyüket.
Az Ovibrader egy hiperaktív kisfiúról szól, aki nem tudja kimondani édesanyjának, hogy szereti, az anya ezért terapeutához járatja a gyermeket. A pszichiáter progresszív-hipnózisnak veti alá a szerencsétlen kölyköt, aki a hipnózis alatt beszámol tinikoráról, felnőtté válásáról, az édesanyjával való furcsa kapcsolatáról, fétiseiről, fixációiról.
A darab tulajdonképpen az ödipusz-komplexust jeleníti meg. A gyermek (főleg az apafigura hiányában) 3-7 éves korában erős vágyat érez az anya iránt, mely vágy sok esetben később sem vész el, csak átalakul. Erre mondja a pszichológia, hogy az ödipusz-komplexus fixálódik, a gyermek nem jut túl ezen a teljesen egészséges fázison, és mentálisan sérült, frusztrált felnőtt válik belőle. Ilyen szorongó, szexuális problémákkal küzdő, örökké magányos férfi lesz Péter is, előrevetített emlékképei alapján.
Fotó: Jókúti György
Már kiskamaszként rajong a nagy mellekért (szintén anyai attribútum), tiniként meg is ismerkedik egy nagymellű kurvával, akit sokáig idealizál; az első komoly barátnőig Erika, a kurva lesz számára az igazi nő. A több évig tartó kapcsolat is csúfos, tragikomikus véget ér. Kata, a holisztikus asztroenterológus beleőrül a meditációba meg ezotériába, végül bele is szeret valaki másba – egy nőbe, a munkahelyén: a Lucamed pszichowellness központban. Péter tovább hánykolódik hát a teljesen értelmetlen és felesleges munkahelyén, negyven éves korára sem lesz belőle semmi, csak egyre többet fantáziál az anyjáról.
Fotó: Jókúti György
Garaczi drámája az Y generáció nyelvén beszél, no nem az a megjátszott fiatalos nyelv ez, mint ami a tévés sorozatokból ömlik ránk: igazi trágár, csetelős, élő nyelv ez, ami a miénk. Solténszky Tibor rendezésében ez az aktuális, igazi, élő nyelv remekül érvényesül. A színészek lazák és természetesek. A karakterek kidolgozottak: a Pétert megformáló Boda Tibor gyermekként igazán hiperaktív, felnőttként igazán életunt. Kata a pszicho-wellnes guru kellően idegesítő és mániákus. Imádtam még az Okoskát (Péter felettes énjét) megformáló Benya Katát is, aki jelenetenként betipegett a térbe, és negédes hangon mondta el Péternek, mit kell tennie, racionális érvek és etikai normák szerint.
Fotó: Jókúti György
A darab humora is megmaradt. A pszichológus félig kókler, félig szakember, kicsit jobban érdekli a húszezres és az anyuci melle, mint a gyermek ödipális komplexusa, de azért teszi a dolgát. Az anya igazi, tipikus félig törődő, félig szerető, elhagyott, elvált, koravén anya, aki mindannyiunk számára ismerős mondatokkal kergeti ki fiát a világból:
Mutatták a híradóban azt a balesetet, teljesen szétlapítottak három embert, egy egész családot, csupa vég meg agyvelő volt minden, te szanaszét külön a feje meg a lába, én meg idegeskedek, mert sose telefonálsz. Az idegeim cafatokban. (…) Nem telefonálsz, tőled akár meg is halhatok. Vagy kirabolnak. Milyen a füled, retkes? Mosakszol te, fiam?
A díszlet bár minimális, mégis ötletes és kidolgozott. A terapeuta rendelője a rengeteg labdával elég szürreális ahhoz, hogy Péter felnőtt életébe is belepasszoljon. A biciklivillogók hasonlóan működő kiegészítői voltak Péter és Kata videójátékozós jelenetének. Videós díszlet is jutott az előadásra: Péter tiniként az egyik jelenetben az eszményi nőt, a kurvát látja a tévében, a Mónika-show egyik félfogú, üvöltő szereplőjeként.
Fotó: Jókúti György
Solténszky társulata megértette a darabot. Bár nem láttam az Ovibrader tháliás verzióját, a kritikák alapján talán pont az hiányzott abból, ami a Trainingspot társulat adaptációjában vastagon megvolt: fiatalosság, lendületesség, kreativitás, merészség, lazaság, abszurditás. A közönség jókat derült Péter nyomorult szexuális életén, a Kuki-dalon, a csakraműtéten, de volt idő és lehetőség arra is, hogy az előadás a mélyebb rétegekbe is beférkőzzön.
Fotó: Jókúti György
Vannak olyan filmek, melyekre azt mondják, a pároddal, szerelmeddel, csajoddal, pasiddal, szeretőddel nézd meg. Jó esetben az ilyen filmek a párkapcsolatok olyan kimondatlan problémáit mutatják meg, amelyekről senkivel nem lehet beszélni. Megkönnyebbülve nézhetjük végig, hogy mások is bénáznak, mások is önzőn viselkednek, megunják egymást, megutálják egymást, hogy mások se szexelnek folyton. Az Ovibrader olyan előadás, amit érdemes a párunkkal együtt végignézni. Én, mint női néző kaptam egy jó nagy adag férfilélek-boncolgatást, a szelfiző pár mellettem gyakran egymásra mosolygott.
Ha gyors vagy, még megnézheted Garaczi péniszdialógjait; a darab ma este is fut majd a Mu Színházban. Öltözdtesd fel a csajod, lökd el a gép mellől a pasid!
