A Magyar Újságírók Országos Szövetsége médiakonferenciát tartott, Kívánjuk a sajtó szabadságát! címmel, ahol Tófalvy Tamás, a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének (MTE) főtitkára arról beszélt, hogy miért nagyon rossz ötlet az internetadó bevezetése Magyarországon. Nem csak a médiára és az internetszolgáltató ágazatra nézve lenne káros, hanem az egész magyar társadalomra is. Elmesélte, hogyan.
Azzal vezette fel, hogy egy adót számos okból be lehet vezetni, például azért, hogy bevételt hozzon a költségvetésnek egy adott területen. Ok lehet, hogy a közös teherviselést kívánják megvalósítani vele valamilyen szinten, és az is, hogy motiválja vagy demotiválja valamire az embereket.
Azt gondolom, hogy ez az adó egyik célt sem teljesítené túl jól.
Kevés bevételt hozna az államkasszába, 20-25 milliárdot, ami a GDP 0,07 %-a lenne. Elenyésző ahhoz képest, hogy milyen nagy terheket róna az internetszolgáltatókra, akik ettől fogva aránytalanul járulnának hozzá a közteherviseléshez.
Kisebb adatforgalomra buzdít, ami brutálisan negatív és nemkívánatos hatás. Senki sem akarhatja ma azt, hogy az internetet kevesebbet, kevesebben használják.
Nem tudjuk még, hogy mi lesz a számok szintjén, van egy 150 Ft/gigabájtos tervezett sarc, ennek plafonja hétszáz forint magánszemélyeknek, ötezer forint cégeknek, gigára bontva 4,6 és 33,3. Ami ezen felül van, azt nem kellene fizetni a tervezet szerint.
Két forgatókönyvre lehet számítani, az egyik az, hogy ezt a cégek fogják kifizetni, nem a fogyasztók. A másik, hogy ez valamilyen módon előbb vagy utóbb mégis áthárul a fogyasztókra. Pénzben vagy más természetű veszteségen keresztül fogják megfizetni a netadót.
Jöhet tehát az, hogy a szolgáltatók kifizetik az internetadót. Vagy nem annyira, mert 25 milliárdos befizetési kötelezettséget jelentene az ágazatnak, a KSH adatai szerint 164,4 milliárd forint a bevétele, tehát 17%-ot vinne el az adó. Ez a nyereség felét, vagy harmadát jelentené a hat nagy hazai szolgáltatónál.
A minőségi fejlesztések látnák kárát, azon kívül, hogy ez izgalmas változást hozna a szolgáltatók csomagkialakításában, hiszen a nyomás miatt maximálniuk kell az adatforgalmat. A világon mindenütt arra mutat a tendencia, hogy korlátlan csomagot kínálnak fix összegért. A modern internethasználat a korlátlan internetezésre alapoz.
A nagy szolgáltatóknál leépítések, összevonások következnének, a mintegy kétszáz kisebb cég lehúzhatná a rolót. Hangsúlyozták az adó ötletének felvetői, hogy szigorú intézkedésekkel elérnék, hogy a szolgáltatók ne terheljék a fogyasztókra az adót. Például a már érvényben lévő szerződéseket nem lehet egyoldalúan módosítani. Csak akkor még nem volt szó az új szerződésekről, ahol szépen felmenő rendszerben be lehet vezetni. Az eddigi példák alapján az ágazati adókból származó pluszteher direkt vagy indirekt módon mindig átkerül a fogyasztókra.
Ha a fogyasztó fizeti ki, akkor az a nyomás nehezül rá, hogy netezzen kevesebbet.
Aki havi 30-40 gigányi torrentet tölt le, annak valószínűleg a hétszáz forint nem lenne annyira megterhelő. Tudható, hogy az internetet heavy userként. azaz rengeteget használók általában a jómódúbb városi lakosságból kerülnek ki. De a legszegényebbeknek gond lesz. Pedig nekik pontosan azért lenne szükségük az internetre, hogy valamilyen módon kikapaszkodjanak a helyzetükből.
A létminimum környékén élők lesznek a legmotiváltabbak, hogy ne használják az internetet.
A kormánynak is célja, hogy a szélessávú hálózatot fejlesszék, ám ezzel a céllal az internetadó szembemegy. Az MTE éppen készít egy tanulmányt, ami az online médiafogyasztás és a szegénység kapcsolatával foglalkozik.
Mi is többet tudunk róla mondani, ha elkészült a tanulmány de most is látszik, hogy a szegényebb területeken kisebb az internethasználat. Ez a digitális szakadék tovább szélesedne.
Mindegy, hogy ki fizeti, van néhány közös negatív hatás. Nem csak technikai részről, hanem gazdasági, politikai oldalról is nyomás érkezne, amely igyekezne meghatározni, hogy az interneten hogyan folyjon az adatforgalom.
Ez nagyon rossz tendencia, a netsemlegesség elve elengedhetetlenül fontos a szabad kommunikáció szempontjából.
Egy sor égető kérdést vet fel a javaslat. Befolyásolhatja a tartalomszolgálatot is, egyenlőtlenség keletkezne, mert mi történik például a videókkal, ha forgalom után fizet a felhasználó? Mi történik az egyetemek és kávézók wifijével, az online kollaborációval és a távmunkával?
A konferencián Tófalvy előtt valamivel felszólalt L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára.
Amikor a netadó ellen szervezett tüntetésekkel kapcsolatban kérdezték, azt felelte, hogy ha több tízezer ember tüntet valami ellen, akkor azzal a kormánynak foglalkoznia kell. Félreértettnek tartja a dolgot, mert szerinte a jogalkotói szándék az, hogy a magánembereknek ne kelljen többet fizetnie az internetért, viszont ki kell várni a piac reakcióját.
(A cikk a Tófalvy Tamás előadásán elhangzottak alapján készült.)
