+ Színház

Vaginamonlógok után péniszdialógok

péniszdialógok

Természetesen beváltja ígéretét a szerző, s egy fájdalmasan kudarcos férfi-életpályát vizionál a játék terébe, melyben a kudarcok egyik oka a protagonista frusztrált szexuális élete. Garaczi: Ovibrader.

Garaczi László: OVIBRADER (péniszdialógok) MU Színház, előadások: 2014.10.31. 20.00 óra és 2014.11.01 20.00 óra. Jegyrendelés.

Garaczi pár évvel ezelőtt született írása alcímében a férfi szexuális identitását jelöli meg tárgyaként. Már ezen a ponton megjelenik a tőle elvárható irónia: a hatalmas világsikert magáénak tudható Eve Ensler szövegmontázs, A vagina monológok ellenpontjaként „Péniszdialógok” jelenik meg a cím alatt…

Természetesen beváltja ígéretét a szerző, s egy fájdalmasan kudarcos férfi-életpályát vizionál a játék terébe, melyben a kudarcok egyik oka a protagonista frusztrált szexuális élete.

Főszereplőnket, egy kisiskolást, Fábián Pétert pszichológushoz viszi az édesanyja, mert a gyermek nem képes kimondani azt a szót, hogy „szeretlek”. A gyermek csonka családban nevelkedik, apja rég elköltözött, anyja összes szeretetvágya tehát e fiúcskát fojtogatja… Ez már az indító jelentből kiderül, mint evidencia, mint szociológiai-pszichológiai közhely.

A terapeuta hipnózisban próbál a nyomára bukkanni az okoknak, s kiderül, Fábián Péternek már az óvodában gondjai voltak az inkriminált szócskával… A pszichológus – és ez itt már a sci-fi és a további ironizálás terepe – ún. progresszív hipnózishoz folyamodik, hogy a gyermek jövőjébe bepillantva megtudja, ez a defektus megmarad-e, elmúlik-e, mennyire determinálja sorsát…

A mai, igencsak leegyszerűsítő pszichologizáló közgondolkozás elvárásainak megfelelve a szerző megmutatja, milyen kudarcos párkapcsolatok, milyen kudarcos szakmai karrier és egzisztencia várja a felnövekvő gyermeket… Láthatjuk anya és fia egyre ellentmondásosabb kapcsolatát, mely egy fura személyiség-csere eredményeképp persze, eljut az empátiához, a megértés lehetőségéhez… Minden erő egy irányba mutat, mondja Garaczi:

Ez az ember otthontalan csavargóként fogja végezni.

Ezen a pontom a terapeuta megszakítja a hipnózist, a páciens magához tér. A kötelező optimista biztatások után az anya elindul haza a gyermekkel. Ám, hogy közhelyes gondolkodásunk projekciója a jövőre talán mégsem érvényes, kiderül abból az apró mozzanatból, hogy a földalatti megállójában nem ugyanaz történik, mint amit a doktor a alig egy órája gyermek álmában látott…

Ironizál tehát szerzőnk magával a pszichológia tudományával, a közgondolkodás sekélyességével, az események kiszámíthatóságába vetett hittel is.

És hogy végképp kimozdítson bennünket, nézőket-olvasókat elbizakodottságunk kényelméből, megkínál egy olyan történettel, mely a terapeuta egy különös kalandját villantja fel évekkel ezelőtt, Calcuttában. Vendégségben járván indiai ismerősénél, kiderül, a férfinek egy fügefa a felesége… S hogy, hogy nem, őt magát is igen különös érzések, vonzalmak kerítették hatalmukba e fügefa-feleség mellett…

(Solténszky Tibor)

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top