Marijke Huisman: Mata Hari – Typotex Kiadó, 2014 – fordította: Balogh Tamás – 260 oldal, puhatábla – ISBN 9789632794044
Mata Hari kollektív emlékezetünkben romantikus bájjal dédelgetett figura, aki köré a legkalandosabb történeteket pillanatok alatt odakanyarítjuk, s nem kevés fényt engedünk a megkopott, kiöregedett valóságra.
Marijke Huisman történész könyve igyekszik az ábrándoktól és sallangoktól, a képzelet szülte túlkapásoktól megtisztítani Mata Hari életét és a valóság kemény gránitkockáin, a tények utcáiban járva feltárni egy rendkívüli és mindenkit megbabonázó személyiség életének pillanatait. Miközben egyre több információ derül ki Mata Hariról, addig a szerző bevezet minket a kor hangulatába, rögtönzött művészettörténeti leírásokat ad kapcsolódóan a táncosnő-kém életéhez, szokatlan életmódjához. „a századfordulón a nőket előszeretettel ábrázolták egzotikus keleti nőkként. Ennek az elképzelésnek elengedhetetlen kellékei voltak a fátylak. Az elfátyolozott nő a titokzatos szexuális vonzerőt körvonalazta: amit sejtelmesen elfedett, az csak még izgatóbbá tette alakját.” Könyve olvasmányos és élvezetes, nem hagyja, hogy a történelmi tények fejtegetése kedvünket szegjék, már-már olyannyira nem, hogy olvasás közben orrunkban érezzük a fűszeres francia parfümök illatát, a tenger sós íze a szájpadlásunkra tapad, s elszédülünk az egzotikus-erotikus tánc káprázatos forgatagában.
A Mata Hari tragikusan végződő életéhez vezető út tisztán és érthetően jelenik meg a szerző okos és megfontolt, finoman építkező történetvezetésének köszönhetően, s már nem is csodálkozunk rá a szomorú végére.
Szerzőnk Mata Hari kivégzéséről így ír:
Margarethát autón vitték a Párizs tőszomszédságában álló Vincennes kaszárnyához, ahol egy tizenkét katonából álló kivégzőosztag várta. 6.15-kor az oszlophoz vezették, amihez hozzá akarták kötözni, ám Margaretha ezt elhárította. Azt sem engedte, hogy bekössék a szemét. A sortűz azonnal végzett vele, a valaha közcsodálatnak örvendett nő gyönyörű teste élettelenül hanyatlott a földre.
A könyvet rengeteg fotó színesíti, aki tehát elunja az olvasást, (bár kétlem, hogy ez előfordulhat!) a képek nézegetése közben is történelmi-kulturális ismereteit gazdagítja!
