A Zöld Szofi Online Petrezselyem Shop cégfilozófiája, hogy a petrezselyem is ember. A Zöld Szofi hiszi, hogy a petrezselyem jó a vérszegénységre, a húgyúti problémákra, atherosclerosisra (mire?), rossz leheletre (szájszag). A Zöld Szofi hiszi, hogy a kulturált petrezselyemfogyasztás elterjedése hozzájárul….”Hazánk jobban teljesít!”. A Zöld Szofi színház. Színház, tessék?
Oké, más a helyzet és más a hatás, ha csalunk.
Ha már a gerillakampány lelepleződése után keveredünk a shop honlapjára, kifejezetten a színházi előadás megtekintésének szándékával. A petrezselyembiznisz itt már régi duma. Azoknak, akik mégis lemaradtak volna a rejtélyes Zöld Szofi felbukkanásáról az internet mezején, röviden felvázolnánk, milyen színházi petrezselymekről van szó. Hónapokkal ezelőtt jelentkezett egy online shop, amely Magyarország első petrezselyem-házhozszállítójaként hirdette magát. Rövid idő alatt elég komplex profilt teremtve: a cég termékek fül alatt öt különböző, fantázianevekkel jelölt petrezselyemtípust kínált, amelyek eufóriát per fáradságot, bódulatot okoznak a forgalmazók szerint. Mind kettőötért, jelöletlen doboz, három napon belüli futáros házhoz szállítás, teljes diszkréció. Mire komolyra fordult volna a fészkelődés, le is rántották a leplet az alkotók: egy színházi előadás ügyesen tőrbe csalta a népet.
Kiderül azonban az is, hogy csak fél-félrevezetésről van szó.
A darab bizony a marihuána magyarországi szabadalmaztatásáért emel szót. Vallja ezt a színész, vallja ezt a szereplő: demagógiára kell itt készülni. Az alapsztori helyt is áll. Egy magyar család, akik a nagyapa gyógyíttatásának finanszírozásáért beszállnak a Nemzeti dohánybolt-bizniszbe. Hogy menjen az üzlet, fodormentás zöld Sophiane fedőnév alatt marihuánát is árulnak. Jön a pénz, a nagyapa annyit szív, hogy kigyógyul a rákból, de ekkor kiteljesedve a konfliktus: lebuknak és jöhet a börtön is.
Kender-demagógián túl a fricskamutogatás volna pedig a másik esszencia.
Amint azt vártuk, jön a schmittpálozás, homoszexuálistól raszta-homelessen át a Ku Klux Klan-fejfedőben parádézó rasszistáig a dohányboltban felvonul a magyar társadalom apraja-nagyja. A darab egy feldobott labdát sem hagy ki. Egy olyan világban, ahol a „soha napján kiskedden” helyét a „majd ha orbánviktor bocsánatot kér” szólás veszi át. Így dupla dramaturgiai találat, amikor a drámai végkifejletben Orbán Viktor a maga kockás inges, hátizsákos fiktív valójában megjelenik a börtönben. Bocsánatot kér a családtól, akik feltalálták a rák ellenszerét, mi több: mentelmi jogot ad. Jöhet a happy ending – a komédiában elengedhetetlen házasság, Magyarország kilép az EU-ból és szabadalmaztatja a rákgyógyító marihuánát.
Lehet csalódást okozunk a nagyközönségnek,
amikor azt mondjuk, hogy részünkről nem az aktuálpolitizálós-aktuáltársadalmizálós poénok vívták ki az elismerést. Prózaibban: nem azért él a darab, mert hoppá micsoda újdonság. Pedig él, de még mennyire. Rég láttunk ilyen jó ritmusban összehozott, ízig-vérig klasszikus commediat. Duplán felkiáltójelezve a klasszikust – és titkon abban a reményben élünk, hogy ezt az alkotók is jól tudják. A Zöld Szofi így annak is ékes bizonyítéka, hogy bizony még lehet egyetlen ide-oda állítható, nyitható-csukható paravánnal és néhány jelzés értékű parókával is szórakoztató színházi élményt adni. Fokozzuk: kitekert szimbolikus gesztusok nélkül. Közérthető történet, közérthetően lecsapott poénok és egy jó ritmusérzékkel megáldott rendező (Sebő Ferenc). Plusz három színész (Paizs Miklós, Horváth András, Preiszner Miklós), akik alakváltó képességükkel abszolút lekenyerezik közönségüket. Működik a modern commedia dell’arte, így a bohócarcú karakterektől egyként betalál az orbánviktor-fricska és a következő atyai jó tanács szerelmi bánat esetén: „Fenyegetőzz öngyilkossággal, küldj neki Jónás Tamás verseket!”
Az imént említetteken már csak jóleső hab,
hogy a keretet a marihuána legalizációjáért vívott véres harc szolgáltatja. Ezért is fáj egy picit, hogy mindezt még tetőzni is kellett. Nem kívánunk szó nélkül elmenni a média hajdani kisgyermeki izgatottsága mellett, amit egy politikus egy másik politikus színpadi bőrébe bújása keltett. Azaz, hogy a premieren személyesen Juhász Péter alakította Orbán Viktor szerepét. Tagadhatatlan: reklám-fogásként működött. Ahogy az is tagadhatatlan, hogy nekünk már csak egy egyszerű színész (Kovács Gergő) által alakított miniszterelnökhöz volt szerencsénk. Így szó se róla, fogalmunk sem lehet, mennyit veszítettünk azzal, hogy lecsúsztunk az Együtt-PM politikusának színészi brillírozásáról. Az viszont biztos, hogy feljajdultunk, amikor kutakodás közben az Indexnek hála Juhász Pétertől egy ilyen mondatba botlottunk:
Én megpróbálok Orbán Viktor bőrébe bújni és újra normális embert csinálni belőle…Orbán Viktor nyilvánvalóan rajta van egy drogon, úgy hívják ezt a drogot, hogy hatalom. Ez a tudatot kőkeményen befolyásolja és módosítja. Jó lenne, ha lejönne róla és újra normális ember lenne. Esetleg olyan gesztusokat tenni a választók, Magyarország lakossága felé, amit itt megtesz Orbán Viktor a színpadon.
Ismételten: mert demagógia ide vagy oda, jó színház volt ez. Aktuális, szókimondó, rendszerellenes beszólás és egyúttal szórakoztató limonádé a javából. Vérbeli kritika és (reméltük) vérbeli önkritika. Színház. Vagy a választók hallatán (tudatlanságomban) mégis félreértettem és – kampányfogás? Oké, csak akkor kár érte.
