Barangolás a solymári várban – Kiadó: Szépsolymár Kulturális és Értékvédelmi Alapítvány, 2014 – Szöveg: Milbich Tamás, Ritter György, Szalay Gábor – Grafika: Milbich Tamás – ISBN 9789630897754
A helytörténet, a lokális történelem a legtöbb esetben nem a profik terepe, ami önmagában nem is baj. Az amatőrök között sok olyan akad, aki fel tud nőni a feladathoz, de fájóan sokan vannak a gyilkosan lelkes dilettánsok is, akiknek munkássága többet árt, mint használ. (Persze, ezt nem illik szóba hozni, mert az ilyen sommás megállapítás eredményeként könnyen rásütik a megszólalóra a hálátlanság, vagy az irigység bélyegét.)
A gyakran előforduló és nehéz szívvel felemlegetett problémák mellett eltörpülni látszik a helytörténeti kiadványok esztétikuma. Általában csak az ízlés, a szaktudás és a pénz hiányzik ahhoz, hogy a színvonalas és az értékelhetetlen kiadványok jól nézzenek ki, esetleg vonzóak legyenek. (Tényleg léteznek olyan kiadványok, melyekhez bottal sem szívesen nyúlnék!)
A palota elképzelt látványa az 1500-as évek előtt.
Ilyen (szubjektív) helyzetértékelés után talán nem is csoda, hogy könnyekig meghatódtam a solymári várról szóló kiadvány lapozgatása közben.
Valami elkezdődött! A kötet – lassan írom, hogy mindenki értse – szép!
Nem csak a papír, nem csak a nyomdai kivitelezés, hanem a kiadvány és a hozzá készített (saját) grafikai anyag is szép. Nyilván lesznek – mindig vannak –, akik eltartott kisujjal finnyáskodva nyúlnak a könyvhöz, s lesznek olyanok, akik kifogásolják majd, hogy a képek alkotója a legfrissebb technikai vívmányokat igénybe véve hozta létre a képállományt. Zavart kelthet, hogy vizuális kulturáltságunk/kulturálatlanságunk mai fokán ilyen képeket legfeljebb gyerekeink képernyőjén láttunk. És, baj az?
Jó lesz hozzászokni, mert jó lenne, ha ragadós lenne a solymári példa! Örömmel figyelném a helytörténész körökben kibontakozó vizuális versenyt, mely csak használna az „ügynek”(legalább a dilettánsok izzadságszagú erőfeszítésnek termékén is lenne mit dicsérni!)
Ha elcsitítom szívemben a látvány felett érzett örömet, s a könyvet „betűje felől” vizslatom, akkor sincs okom a kétségbeesésre. Ügyesen szerkesztett olvasmányos munka, mely a kevés tudhatóból és a sok feltételezhetőből áll össze. A szerzők nem próbálnak meg úgy tenni, mintha mindent tudnának, van bennük annyi alázat a témával szemben, hogy felvállalják „tudós tudatlanságukat” is. Sőt, megfelelően körülhatárolt territóriumot még az alternatív történelemszemlélet habókosainak is hagynak, s ezzel üdítővé teszik azt, ami máshol/máskor méreg.
Őr kémleli a várudvar biztonságát. Háttérben a nyugati torony és a palota épülete (1535 körül, fantáziarajz)
A kötet online változata elérhető itt.
