Évszázadokkal ezelőtt a vallás kizárólagos témája volt a kézpőművészetnek. Manapság, ha Jézus meg is jelenik egy-egy kortárs művészeti alkotáson, szinte minden esetben gúny vagy irónia tárgyává válik.
Ha besétálsz egy székesegyházba vagy egy bazilikába (főleg nyugat-európában) számtalan elképesztő művészeti alkotást fedezhetsz fel: kusza fafaragványokat, hatalmas márványszobrokat, kidolgozott oltárképeket. Mintha csak egy művészeti galériában sétálgatnál éppen.
A londoni National Gallery kurátora Jennifer Sliwka szerint a bazilikák, templomok és a galériák tulajdonképpen nagyon hasonlóak egymáshoz: mindkét térben jelen van az esztétikum, a művészet és a lélek.
Manapság a művészeti galériák vették át a bazilikák szerepét. Az emberek azért járnak múzeumokba, galériákba, hogy feltöltsék a lelküket. A National Gallery állományának közel egy harmada vallásos témájú alkotás, elsősorban keresztény ihletettségű.
Létezik-e még egyáltalán vallásos festészet vagy szobrászat? Találkozunk-e a modern művészetben Jézus-ábrázolással, Madonnákkal, puttókkal vagy szentekkel? Szinte elképzelhetetlen, ugye? A vallási tárgyú művészet és a modern, kortárs képzőművészet mára mintha szöges ellentétei lennének egymásnak. Kijelenthető, hogy általánosságban csökken a vallásosak, a vallásukat gyakorló emberek száma. Nagy-Britanniában például egy felmérés szerint a lakosság közel 37%-a hisz Istenben, 20% pedig kifejezetten ateistának mondja magát. (Magyarországon, ugyanezen felmérés szerint, a lakosság 39%-a hívő, 23% pedig nem hisz Istenben és soha nem is hitt.)
Ilyen adatok fényében talán nem meglepő, hogy ha Jézus meg is jelenik olykor egy-egy kortárs képzőművészeti alkotáson, szinte biztosra vehetjük, hogy irónia és gúny tárgyává válik.
Az olasz Marizio Cattelan szatirikus La Nona Ora című szobor-installációja például remek példa lehetne a vallást gúnyoló képzőművészetre. Cattelan 1999-es munkáján II. János Pál pápa látható, amint vörös szőnyegen fekszik egy hatalmas meteorittól leterítve. A La Nona Ora kiállításakor hatalmas botrányt kavart. Az installáció egyértelműen provokatív, ugyanakkor egyes kritikusok a mindent szabad jegyében arra figyelmeztetnek, hogy az alkotás ábrázolhatja egyszerűen csak a tudomány és a vallás ellentétét, azt a kettős világot amelyben élünk. A világot, amelyben gyerekként megtanuljuk, mi az, hogy meteor, mi az, hogy világűr, aztán hazaérünk a vallásos családba, és délután négytől másnap reggel nyolcig nem gondolkodunk tovább a csillagászatról. A tabusértés azért csak bejött az olasz képzőművésznek, a szobor-installációt ugyanis 2006-ban 3 millió dollárért árverezték el.
Egy másik hasonlóan botrányos alkotás Andres Serrano amerikai fotóstól származik, aki Piss Christ című 1987-es alkotásával szintén nem kis felháborodást váltott ki. Serrano fotóján egy kicsi, műanyag feszület látható, egy üveg vizeletben lubickolva.
Chris Ofili The Holy Virgin Mary című 1996-os festménye szintán kiverte a biztosítékot, főleg az 1999-es new york-i kiállításon, ahol a város polgármestere Rudolph Giuliani is megjelent. A képen egy fekete Madonna látható, csupasz mellekkel, elefánt-trágyával övezve. A polgármester elég dühös lett, és elmebetegnek nevezte az alkotást.
Most azt gondolhatnád, hogy az olyan művész, aki vallási tárgyú alkotásokat készít, de nem gúnyolódik egy veszélyeztetett, kihalófélben lévő faj. Pedig néhány esetben az egyház támogatja a kortárs művészetet, sőt be is emeli azt a templom falai közé.
A londoni Szent Pál székesegyházban pár hónapja egy kortárs videóinstallációt mutattak be az amerikai Bill Violától. A videó a székesegyház főoltárán foglalt magának helyet.
Nagy pillanat ez a vallásos művészet történetében. Ez az első alkalom, hogy ilyen előkelő helyre került egy modern művészeti alkotás a Szent Pál székesegyházban.
– mondta Martin Gayford neves művészettörténész a The Daily Telegraph című lapnak.
A Martyrs című videó négy különböző embert ábrázol, akik különböző természeti csapásoknak, próbatételeknek vannak kitéve.
Ezek az emberek egyedül vannak a hitükkel. Meghalnak valamiért, amiért meg kell halniuk. Van valami gyönyörű rezignáltság bennük. Ez az alkotás egyszerre enigmatikus és profán. Isten igéje életre kel benne.
– mondta a székesegyház kancellára.
Egy másik példa Mark Wallinger alkotása az Ecce Homo, amely egy életnagyságú Krisztust ábrázoló szobor. Az Ecce Homo egy ideig a híres Fourt Plinten helyezkedett el a Trafalgar Square-n.
Nagy-Britanniában az egyház pár éve azon munkálkodik, hogy a vallásos témájú kortárs művészet ugyanúgy a templomok, székesegyházak fontos eleme lehessen, mint régen.
