Lógnak a falról, posztamensen üldögélnek, egymáshoz támaszkodnak. Látszólag mozdulatlanok, mégis bármelyik pillanatban megszólalhatnak. Váratlan biccentéssel, karfelemeléssel életre kelhetnek. Bábok ők, embert formáznak akkor is, ha Egérkirályként trónolnak a Diótörőből, vagy éppen Csizmás kandúrként kalandoznak a képzelet világában. A gyermek- és felnőttmesék figuráinak színes és sötét, kedves és riasztó sokasága gyűlt össze a tatabányai Kortárs Galériában, ahol a városból elszármazott, most Kecskeméten élő Grosschmid Erik bábtervező két évtizedes munkásságának alkotásai láthatók.
Az óvodások és kisdiákok még önfeledten belefeledkeznek egy bábelőadásba, de a felnőtteknek készült előadások látogatói nem a színházak átlagnézőiből verbuválódnak. A szakmabeliekkel együtt szűkebb az érdeklődők köre, de van, és létezik. A bábozásnak óriási hagyományai vannak a világban. Európában különösen a francia és cseh vonal az erős, az elsőre Kieslowski Veronika kettős élete is emlékeztethet, a bábjátékos filmbeli megjelenésével, az utóbbira Grosschmid utal, miszerint a csehektől ránk hagyományozódott marionett bábok helyett, itthon minden bábtervezőnek meg kellett alkotni a saját, csakis rá jellemző figuráit Magyarországon többek között Budapesten, Pécsen, Kecskeméten, Szombathelyen, Egerben és Békéscsabán vannak bábszínházak, bábos műhelyek és közösségek. Komoly színvonalon, olyannyira, hogy az Art-Limes művészeti folyóirat külön bábszámokat ad ki, a kiállítással egy időben éppen a XVIII. Bábtárat. A nemzetközi kitekintéssel is bíró periodikának komoly szakmai respektje van itthon és külföldön egyaránt.
„Alkalmazott képzőművészet a színházban. Így tudnám, egyszerűen jellemezni a munkám lényegét. Játék a színek, formák anyagok és az ember kapcsolatának kimeríthetetlen lehetőségeivel, világteremtő hatalmával. Ember van benne, ettől lesz teremtett világ, amely a játék megemel.” – mondja Grosschmid Erik.
A gyűjteményes tárlatán a kevésbé tájékozottak is láthatják, hogy a modern bábjáték messze túlhaladta a függöny mögül „billegtetett” bábok játékterét. A szereplőket már nem csak zsinórral, pálcával mozgatják, ha kell, a bábszínész belebújik az ember nagyságú bábfigura “bőrébe”, és így azonosul a szereppel, amit a mozgatott bábok között bábként kell hoznia. Nem kesernyés életfilozófiaként, inkább művészi üzenetként érvényesül a KFT örökifjú szövege, a „bábú vagy”.
Grosschmid Eriknek a kecskeméti Ciróka Bábszínházból indult el a pályája. Az ország szinte valamennyi bábszínházában dolgozott, és 1997 óta több mint ötven produkciót tervezett. Ciróka Bábszínház: Hófehérke, Gepetto és bábuja; Vojtina Bábszínház: A császár új ruhája, János vitéz, Mutatványos vitézek; Vaskakas Bábszínház: Brémai muzsikosok; Mesebolt Bábszínház: Minden egér szereti a sajtot; Budapest Bábszínház: Csizmás kandúr, Vadhattyúk, Túl a Maszat hegyen; Napsugár Bábszínház: Ármányos puncspancs; Kövér Béla Bábszínház: Szaszuni Dávid lakomája, Öt kis kínai; Bóbita Bábszínház: A kis hableány.
A Kortárs Galéria terének bábrengetegében nem tévedhet el az ember, biztos eligazodási pontot jelentenek, a mesékből felismert figurák. Operai világban bolyongunk, ahol még az Éj királynőjének sötét leple is ránk borulhat, csakhogy itt ijesztő banya képében terjeszti ki szárnyait. A kiállított báboknak meg van a maguk közös története, és ahogy haladunk csoportjaik előtt, érezzük, hogy a galéria zárása után összecsapnak a szépek és rútak, a jók és gonoszak. Hans Christian Andersen úr meseírói működése után nem lehetünk biztosak a győztesek személyét illetően.
Grosschmid Erik tatabányai kiállításán munkásságának legfontosabb bábjait és díszleteit, valamint azok terveit és plakátjait láthatják a Vértes Agorája, Kortárs Galériájában.
Kakuk Tamás
