Erdal Inci hipnotikus és egyedi gifjei nem a macskás-csáknoriszos vonalat követik, hanem a szórakoztatás helyett a művészetre teszik a hangsúlyt. Vajon a 21. század festészete lenne a gifészet?
A zene fizikájának tanulmányozása közben láttam valamit, ami változatlan. Valahogy így írnám le: van egy különleges pillanat, ami végtelen sokszor ismétlődik zenei hangjegyek formájában. Rájöttem, hogy ugyanezt meg tudnám tenni videón keresztül.
Erdal Inci nem hagyta egy kocsmai filózgatás üres korsója mellett borravalóként ezt a gondolatot, hanem fogta magát és kameráját, majd elméletét elkezdte a valóságban is kipróbálni. Munkáival hamar kivívta nem csupán az online média, de a galériák és a művészeti világ egyéb képviselőinek elismerését is. A török digitális művész egy-két másodperces videókat rögzít önmagáról, melyeket sokszorosítva egymás mellé pakol, ezzel létrehozva szinte hipnotikus, egymásba forduló, spirálos és geometrikus repetitív gifeit.
Inci Isztambulban készíti videóit, mely saját elmondása szerint “gyönyörű fényeivel és helyszíneivel kiváló dekoráció és háttér is egyben”. Habár az alkotások a kép és a videó között mozognak, a művész mégis leginkább a színművészethez hasonlítja, azon belül is a nyílvános performansz műfajában helyezi el munkáit, melyben legtöbbször ő alakít minden szerepet. A rendező-főszereplő-koreográfus Inci így fogalmaz:
Ha tömegjelenetet szeretnél felvenni, túl sok emberre van szükséged. Ezzel a technikával pedig akárhol megmutathatok egy koreográfiát, még a Taksim téren is. És csak egy emberre van szükségem. Ezért használom magamat – így a legegyszerűbb. Mikor magadat klónozod, egy olyan hadsereget hozhatsz létre, amit teljesen te mozgatsz. Nincs szükség bármilyen produkcióra vagy speciális kamerára.
Erdal Inci munkáit sokan hátborzongatónak, ijesztőnek találják. Inci kifejezetten örül ennek:
Mikor az emberek erről mesélnek, nagyon boldog vagyok, mivel sikerült elérnem, hogy a nézők érezzenek valamit a munkáim szemlélésekor.
Inci alkotásait elnézve felmerül a kérdés, vajon a mozgókép és festészet közti új, képző- és iparművészeti forma van születőben? Vajon a gif lehet századunk alternatív, mozgó-festészete? A digitális világ művészetét a klasszikus iskola hívői rendre elutasítják, de nem lehet elnézni már a jelenség fölött. Akár szeretnénk, akár nem, időnk jó részét, sokszor munkánk nagyját, szociális kapcsolatainkat és szabadidős szórakozásaink jelentős hányadát is a cybertérben bonyolítjuk le. Így miért ne tevődne át a művészeti világ egy nagy darabja is a képernyőkre? A festészet halott – mondogatják már jópár évtizede szakértők, filozófusok és művészettörténészek. De lehet, hogy nem hal meg – csak épp átalakul. Mi pedig (árgus szemekkel, digitális aggyal és analóg szívvel, kíváncsian, szkeptikusan, várakozva, akárhogy, de mindenesetre) követjük a folyamatot.
