Az enyészeté lett egy egész város Szentkirályszabadja mellett. Volt itt óvoda, iskola, színház, kórház, börtön, panel- és téglaházak. Megnéztük, megmutatjuk a szovjet laktanyát.
A kivonuló szovjet csapatok működő infrastruktúrát hagytak maguk mögött. Egy komplett várost, amit aztán két évtized alatt tönkretett a vandalizmus, és visszafoglalt a természet. A környékbeliek látványosságnak tekintik a kibelezett épületeket, hétvégén sokan jönnek ide, hiszen Veszprémtől alig néhány kilométer… A többtucatnyi vandál módon kibelezett „objektum” közül, csak azok menekültek/menekülnek meg, amelyekben valamilyen vállalkozás vert tanyát. A többi szabad préda volt, s a romboló ember és a természet komoly munkát végzett: itt meg lehet nézni, milyen lesz a világ az apokalipszis után. Ilyen szellemváros lehet bármelyik magyar városból, ha a lakók végleg elmennek.
A nyomokból egyértelműnek látszik, hogy – a természet által betetőzött – rombolást a rövidlátó haszonszerzés indította és katalizálta: az össze épület összes nyílászárója eltűnt első körben, de ugyanígy lába kélt mindennek, ami fémből volt. eltűntek a vezetékek, csövek, kábelek, radiátorok. Minden, még az is, ami le volt betonozva. A természet számlájára írandó, hogy a lapos tetők szigetelése elenyészett és a házakba egy idő után már felülről is becsoroghat az eső. A növényzet is őrült burjánzásba kezdett, megtelepedett a tetőkön, a gyökerek áttörték a téglafalakat, és a vaddisznóknál magasabb élőlények számára járhatatlanná tette a lebetonozott ösvényeket. Mindent ellepett a hungarikummá lett fehér akác, mely – ha a földből nőtt ki – ma nagyjából a második emelet magasságáig ér.
Lakóházak
A hajtás után étkező, színház, börtön…
