Leonardo DiCapriot kinevezték az ENSZ békekövetének, a színész mindig is aktív volt környezetvédelmi ügyekben. Még 1998-ban alapítványt hozott létre azzal a céllal, hogy megismertesse a vadállatok utolsó érintetlen élőhelyeit. Kedden felszólalt a New Yorkban tartott ENSZ-klímacsúcson, érdekes dolgokat mondott, reméljük lesz foganatja.
Azt hangsúlyozta, hogy ő ugyan
azért kapja a fizetését, hogy úgy tegyen, mintha megoldana kreált problémákat, de az emberiség is így tesz a klímaváltozás kérdésével, mintha valaki más bolygójával történne, és mintha ez a “majd-jól-nem-nézünk-oda-és-akkor-nincs-is” struccpolitika megoldhatná a kérdést.
De ennél azért tisztábban látjuk a problémát. Tagadhatatlan, hogy minden egyes héten történik olyan esemény, amely kapcsolódik a felgyorsult klímaváltozáshoz. Egyre keményebb aszályok jönnek, az óceánok melegszenek és savasodnak, a hőmérséklet növekszik, a grönlandi és nyugat-antarktiszi jégtakarók olyan mértékben olvadnak, amelyet a tudomány csak évtizedek múlva tartott valószínűnek.
Ez nem hiszti, és nem is szónoklat,
hanem tény, így DiCaprio. Tudja ezt a tudományos közösség, az ipar és a kormány, még az USA hadserege is. Samuel Locklear tengernagy, az amerikai haditengerészet Csendes-óceáni parancsnoka szerint a klímaváltozás jelenti az “egyetlen hatalmas biztonsági fenyegetést”.
Barátaiként szólította meg a testületet, és felhívta a figyelmüket, hogy nehéz feladattal néznek szembe, nehezebbel, mint eddig bármelyik testület a világon.
Történelmet írhatnak, vagy akár meg is szégyenítheti önöket.
DiCaprio szerint ez már sokkal
többről szól, mint hogy felhívnjuk a lakosság figyelmét arra, hogy használjanak energiatakarékos izzót, vagy vegyenek hibridhajtású autót. Itt már az egyéni döntések nem elegendőek, az ipar és a kormányok határozott, nagy léptékű cselekvésére van szükség.
Nem vagyok tudós, de nem is kell annak lennem. Mert a világ tudóstársadalma állást foglalt, megkaptuk az előrejelzést, ha nem cselekszünk együtt, akkor biztosan elveszünk. Itt az idő cselekedni.
Szolgált egészen konkrét ötletekkel is:
Meg kell vizsgálnunk, valójában mennyibe kerül nekünk a szén-dioxid-kibocsátás, és ezzel együtt meg kell szüntetni a kormányzati támogatást, amit a szénből, benzinből és kőolajból nyereséget termelő vállalatok kapnak. Meg kell állítani a nagy környezetszennyezők szabad piaci ámokfutását, nem az adónkat érdemlik, hanem szigorú figyelmünket. A gazdaság is összeomlik, ha az ökoszisztéma bedől.
Jó hírként felhozta, hogy 2050-re a világ energiaszükségletének 100%-át fedezni lehet megújuló energiaforrásokból, már ma létező technológiák segítségével, ami új munkahelyek millióit jelentené.
Az emberi jogokhoz elvitathatatlanul hozzá tartozik az élhető éghajlat, tiszta víz és levegő. A kialakult krízis megoldása nem politikai kérdés, hanem erkölcsi kötelesség. Csak egy bolygónk van, az emberiség felelősségre vonható a hiábavaló pusztítás mértékéért, amit közös otthonunkban végzünk. A jövőnket a bolygón csak akkor képzelhetjük el, ha tudatosan fejlődik a fajunk. Ez a legsürgetőbb üzenet, az utolsó utáni lehetőség.
Aztán így zárta le:
Tisztelt küldöttek, és a világ vezetői! Én színészkedhetek a megélhetésemért, de önök nem. Az emberek hallatták a hangjukat, amikor világszerte az utcára vonultak vasárnap egy élhetőbb világért, (utalt ezzel a People’s Climate March-ra) és ez most már folyamatosan így lesz. Önökön a sor, most van itt az ideje, hogy megbirkózzanak létezésünk legnagyobb kihívásával. Kérem, tegyék ezt bátran és őszintén.
