Ronald Zehrfeld, a Világok között című német alkotás főszereplője szerint Feo Aladag filmje fontos missziót vállalt fel, a párbeszéd megindítását a keleti és nyugati kultúra között. A német színész, aki a Szemrevaló Filmfesztivál vendégeként érkezett Budapestre pénteken osztotta meg gondolatait a produkcióról az MTI-vel.
A súlyos morális és emberi jogi témákat felvető megrázó dráma két férfi, a német hadsereg Afganisztánban szolgáló katonája, Jesper (Ronald Zehrfeld) és afgán tolmácsa, Tarik (Mohsin Ahmady) között szövődő különös barátság története. A Jesper parancsnoksága alá tarozó szakasz egy afgán falu törékeny biztonságát őrzi, a falusiakkal és a helyi törzsi milíciával Tarik segítségével próbálnak zöld ágra vergődni.
A Bécsben született rendezőnő,
Feo Aladag humánus filmjéből párhuzamosan bomlik ki a két világ között rekedt tolmács története és a bátyja halálát kiheverni nem képes Jesperé – Zehrfeld remek alakításában -, akinek egy napon döntenie kell: a parancsot teljesítve rábízott katonái mellett marad, vagy emberségére hallgatva Tarik testvérét próbálja megmenteni. A film egy kulcsjelenetének fontos kérdése így hangzik: van-e egyáltalán értelme a katonák ottlétének, vagy hiábavaló az egész?
„A film nem válaszol
erre a kérésre, de nem is ez volt a cél” – mondta el Zehrfeld, aki szerint az volt a lényeges, hogy a téma bekerüljön a köztudatba, mivel a németek általában keveset tudnak az afganisztáni német katonai kontingens feladatáról. A színész úgy vélte, hogy ezek a katonák megérdemlik, hogy nagyobb elismerést kapjanak a német társadalomtól. A film egyúttal ahhoz is hozzá akart járulni, hogy létrejöhessen a párbeszéd a keleti és nyugati világ között. És az afgánok békére és békés életre való kilátásai közelebb kerüljenek.
Feo Aladag, aki két kultúra találkozásának már szentelt egy filmet, Az idegen című számos díjat elnyert drámát, ezúttal még kiélezettebb helyzetet teremtett. A Világok között kényelmetlen kérdéseket vet fel, Zehrfeld erre vezeti vissza azt, hogy bár a Berlinalén a versenyprogramban vetítették, hamar lekerült a német mozik műsoráról.
„Csalódott voltam, amiért
nem kapott olyan társadalmi figyelmet, amit szerettünk volna. Másrészt fórumot és rangot adott neki, hogy a Berlinalén szerepelt. Szembe kell nézni azzal, hogy az emberek az egész napi munka után nem biztos, hogy társadalomkritikai drámát akarnak látni a moziban. Igazán jól esett viszont, hogy a katonasághoz vagy az Afganisztánban dolgozó segélyszervezetetekhez közel álló emberektől nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk” – mondta.
Zehrfeld felidézte, hogy a filmre Feo Aladag kérte fel, és mielőtt elvállalalta volna, akadtak kétségei, mivel Afganisztánról csak a médiából szerzett általános benyomásai voltak, éltek benne félelmek és előítéletek, ám ez a kép a munka során fokozatosan átalakult, és ma már egész más véleménye van az országról.
„Feóval sokat beszélgettünk arról,
miért akarja leforgatni ezt a filmet. Válaszaival meggyőzött arról, hogy el kell vállalnom ezt a szerepet” – mondta, hozzáfűzve, hogy a film az üzenete miatt neki is fontossá vált.
Hét hétig tartott a forgatás Afganisztánban. A rendezőnő, aki korábban többször járt Afganisztánban és ismerte a helyi körülményeket, végül egy amatőr színészt választott Tarik, a tolmács szerepére. Feo Aladag el is beszélgetett a szereplőválogatás során a jelentkezőkkel. Mohsin Ahmady Tarikéhoz hasonló személyes sorsa miatt valóban nagyon autentikus alakja lett a filmnek.
A stáb és a szereplőgárda
összetétele félig afgán, félig német volt. „Bizonyos védettséget éreztünk, hiszen biztosították a zavartalan munkát, de azért érzékeltük a körülöttünk zajló életet, erős és jó kapcsolat alakult ki a német és afgán kollégák között. Családias, baráti viszonyok uralkodtak, együtt ettünk, ünnepeltünk, dolgoztunk. Csak este szakadtunk el egymástól, amikor a német stábnak vissza kellett vonulnia a katonai bázisra” – mesélte Zehrfeld.
A színész azt is megemlítette, hogy interneten, a közösségi médiumokon keresztül sok afgán érdeklődő lépett kapcsolatba a produkcióval a forgatás során, sok kérdést kaptak a filmről, ami szintén jelzi a helyiek, főleg a fiatalok nyitottságát a világra.
Zehrfeld egy kérdésre
válaszolva azt mondta, szívesen visszatérne Afganisztánba hátizsákos turistaként, persze akkor, amikor egy ilyen kirándulás már biztonságos lesz. „Bármely politikai rendszerben valósul is ez meg, annak az emberi jogokat mindenképpen garantálnia kell. Nem engedhetjük meg, hogy a nők jogai csorbuljanak, a nők ne tanulhassanak az egyetemeken, elzárják őket a tudományoktól” – hangsúlyozta. A színész szerint az európai hadseregek afganisztáni jelenlétének egyetlen legitimációja, hogy segítsenek ott az emberi jogok helyreállításában.
A 28 éves Zehrfeld nem először jár Magyarországon. Az NDK-ban nőtt fel, de gyerekkorában többször vakációzott Budapesten és a Balatonnál, mert szülei egy légitársaságnál dolgoztak, és rendszeresen kaptak szabadjegyeket. Derűsen emlékezett rá, hogy Magyarország kicsit nyitottabbnak tűnt az akkori NDK-nál és annyival jobban el volt látva, hogy még a karácsonyi ajándékokat is itt vásárolták meg.
A színész alig tíz éve állt a kamera elé először, azóta olyan filmekben szerepelt, mint A vörös kakadu, a Berlin: A fal leomlik, A láthatatlan lány vagy Christian Petzold Barbarája, amelyben alakítását rangos német filmdíjakra jelölték. A Világok között című filmet október 9-től játsszák a magyar mozik.
