Emberekként hiszünk a halálban, mert azt tanították nekünk, hogy meghalunk. Pontosabban: a tudatunk a testünket az élettel azonosítja, a test pedig valóban meghal – állítja Robert Lanza, az észak-karolinai Wake Forest Orvostudományi Egyetem professzora.
Lanza könyvében felveti, hogy a biocentrizmus – vagyis az ógörög és buddhista alapokon nyugvó – elmélete szerint a halál csupán illúzió. A biocentrizmus szerint nem a világegyetem, hanem a biológiai élet a valóság alapja, és valójában ez utóbbi teremti meg a világegyetemet, tehát az emberi tudat határozza meg a tárgyak formáját és méretét. Magyarán: ha az ember ránéz az égre, tudja, hogy kék. Viszont ez csupán tanult tudás, és az agyunkban lévő sejteket meg lehet úgy változtatni, hogy azt kék helyet vörösnek vagy sárgának lássa.
A biocentrizmus szerint tehát az idő és a tér nem úgy viselkednek, ahogy a tudatok mutatja, annak csupán eszközei. Az elmélet alapjai szerint tehát a halál és a halhatatlanság is egy olyan világban létezik, ami nincsenek időbeli-térbeli határai, ugyanígy végtelen számú párhuzamos világok is léteznek egy időben. Sőt, amint Lanza állítja: minden, ami megtörténhet, meg is történek a multiuniverzumban. Éppen ezért a professzor szerint a halál sem létezhet hagyományos értelemben. Lényeg: amit látunk, azt a tudatunknak köszönhetjük, a tudatunk ad értelmet a világnak. Véleménye szerint az anyagnak és az energiának van részecske- és hullámtermészete is, attól függően hogy hogy észleli a tudatunk. Lanza téziseit a kétrés-kísérlettel próbálja alátámasztani, ami a fény kvantumjaival, a fotonokkal foglalkozik.
