Többen mondják nekem, hogy László Márk nem a szavak embere. Egy grafikus esetében ez nem feltétlenül hátrány, egy kiállítást pedig amúgy sem kell éppen az alkotónak megnyitnia. Ezt a kiállítást azonban senki nem nyitja meg, sőt még neve sincs. Viszont elég sokan vagyunk a Müsziben, bár egy másik program is zajlik párhuzamos, ezért nehéz megítélni, mekkora az érdeklődés. Van olyan, aki csak sörözni jött, vagy összefutni egy ismerőssel.
Bár a képek előtt mindig akadnak nézelődők, a pogácsás tálhoz is oda-oda tévednek az éhesebbek, és a helyszínen árult képekből is vásárol valaki. László Márk amúgy saját Facebook-oldalán azt írja, a megnyitó abból áll majd, hogy „belehet menni a terembe és meglehet nézni a képeket”, tehát valóban nem történik sem több, sem kevesebb, mint amit ígér.
A képregények, rajzfilmek figuráinak látványa nekem a gyerekkort hozza vissza, még ha felnőtt (?) fejjel bizarrabbnak is tűnnek ezek a rajzok saját gyerekkorom meséinél. László Márknak viszont közelebb van ez a gyermekkor, sőt a rajzok által még mindig ebben a világban él. Egy kedves közös ismerőt kérek meg, keresse már meg nekem a tömegben, hadd válthassak vele néhány szót.
Nem túl nagy meglepetés, hogy Márk kiskora óta szeret rajzolni, hogy imádja a Cartoon Networköt, a hogy mindig is érdekelték a robotok, a dínók, a zombik és egyéb szörnyek, és hogy úgy érzi, továbbra is ezzel szeretne foglalkozni. A MOME animáció szakán tanul, de nem igazán mozog képzőművész körökben. A blogjára tölti fel a rajzokat, és örül neki, ha tetszenek valakinek.
Nem olyan emberről van tehát szó, aki az alkotás mellett túl sok időt pazarolna az önmenedzselésre, most mégis itt van az első kiállítása megnyitóján. Valamit tehát tudhat, a nyilvánvaló tehetségen túl. A kiállítás, mint kiderül, egy pályázat eredménye: a legtöbb lájkot kapóknak állták a nyomdaköltséget, ami sokat jelentett. „Sok lájkot kaptam a barátaimtól, mert jó sok barátom van” – mondja Márk, halkan elismerve, hogy nem feltétlenül igazságos a rendszer. Pedig ezen is múlik a siker: a barátságokért is meg kell dolgozni.
