ÍRTA: NÓGRÁDI GÁBOR
MÓRICZ ÉS AZ ANTISZEMITÁK
Móricz Zsigmond Fortunátus című drámája nem antiszemita darab. Bármit írnak róla a szélsőrosszabb honlapok (kiket szélsőjobbnak nem nevezhetek; még valamely gyermek szó szerint érti). Véres kardként mutogatják, s bizonygatják, hogy Móricz eme művét a zsidók és zsidóbérencek azért ásták el mélyre, zárták ki az életműből (ami persze nem igaz), mert a XVI. századbeli áttért zsidóról. Fortunátus (Szerencsés) Imréről, az „országrontó” zsidóról lerántja a leplet. No, most aki elolvassa a darabot, az tudja, Móricz művében egyetlen ember van, aki igazán tud szeretni, igazán tud érezni, aki ismeri az embereket, és az ország helyzetét, urait, no, meg persze az asszonyok szívét, és ez Fortunátus Imre.
Az író naplóját ismerve, nem tévedek, ha azt mondom. Móricz önmagáról formálta meg drámája főszereplőjét. Indulata, a bűnt is felvállaló heves szenvedélye, Don Juan-szerű életvágya, mind benne van az áttért zsidó asszonyimádatában. Körülötte, a megcsalt magyar úrtól, Drághffytól a poroszlókig buta, stupid figurákat rajzol Móricz.
Kérdezhetnétek, hogy ha így van, miképpen lobogtathatja a szélsőrosszabb média a Fortunátust, mint zsidóellenes írásművet.
Sokan megírták már, hogy mindenki önmagát olvassa ki a könyvekből, csupán önmaga elméleteinek igazolását látja a világban, s nem lehet másról meggyőzni, csak amiben amúgyis hisz.
Ez történt. A szélsőrosszabb csahosok, ha egyáltalán elolvasták a drámát, mert ebben is kételkedem, Fortunatus nőimádatában a kéjencet, az asszonyok rajongásában az elbutított nőstényeket, a pénz emlegetésében a kapzsi izraelitát, és az életükért könyörgő zsidókban… Nos, azt nem is tudom, mi bűnös tulajdonságot láthattak a szerencsétlenekben. S persze észre sem vették a számolni sem tudó, pénzét elszóró magyar nagyurat, a háborúhoz szükséges aranyért bármit felvállaló érseket, az öntudatlanságig lerészegedő katonákat, és a Fortunatus Imre szerelmét visszautasító lotyót, akinek egy férfi nem elég.
Lehet, hogy Móriczban volt némi ellenérzés a zsidókkal szemben. Magyarországon az idegengyűlölet természetes, mint mindenütt, ahol az emberek legbelül idegennek érzik magukat évszázadokon át, és identitászavarukat gyűlölettel kompenzálják. Az antiszemitizmus annyira beleette magát a közszellembe, hogy még a zsidók többsége sem szereti a zsidókat, azaz önmagát. De Móricz zseniális író volt, és bár emberként gyönge, érzékeny és esendő lehetett, íróként nem tudott hazudni.
A Fortunátus sok hibával, avítt patetizmussal megírt színpadi mű, de ez nem jelenti azt, hogy leporolva, átdolgozva, megszerkesztve ne lehetne sikerrel előadni. Csak egy jó író, egy alkalmas rendező, és egy bátor színházigazgató kellene hozzá.
