Mielőtt meghalok, Andrew George fotósorozata haláluk előtt álló emberekről.
“Az élet a halál előszobája. Általában könnyen elmegyünk emellett a tény mellett, mert ugyan tudjuk, hogy meg fogunk halni, de a napról és a helyről, vagy távozásunk módjáról nem sok fogalmunk lehet. Én viszont nyugodt vagyok, mert tudom, hogy hamarosan elmegyek, ezért minden éjszaka elmondom Istennek, hogy “bízom benned, te tudod, mit csinálsz”. Nem félek a haláltól, mert már nagyon sok évet éltem itt a földön a legnagyobb boldogságban.” (Josefina)
“Mik voltak életem legboldogabb pillanatai? Azt hiszem a lista élén mindenképp a Sallyvel kötött házasságom áll, aki 35 éven keresztül volt a társam.” (Chuck)
“Nagyon szeretem, ha reggelenként kinyitom a szemem, és meghallom a madarakat az ablakom alatt, olyan sokan vannak, és énekelnek- számomra ez jelenti az életet- közben pedig érzem a nap sugarait a bőrömön.” (Eddicia)
“Számomra a halál egy fájdalommentes új élet kezdetét jelenti.” (John)
“Én nem félek a haláltól- csak attól, hogy mit kell tennem azért, hogy odajussak.” (Kim)
“Szerintem az ajtó akkor nyílik ki, hogy visszamenjünk, ha már végeztünk mindazzal, amiért a földre érkeztünk. Ennyire egyszerű az egész- ha nem így lenne, akkor az élet nem lenne más, csak egy hatalmas átverés.” (Abel)
“Fogalmam sincs, hogy pecről percre merre tart az életem. De nem félek, hatalmas békességet érzek, mert mindent elvégeztem, amit meg akartam tenni, és megpróbáltam annyira jó ember lenni, amennyire csak tudtam.” (Wanda)
“Az a pillanat, amikor végleg lecsukod a koporsó fedelét, a létező legmegrendítőbb dolog. Egyszerűen megsemmisülsz. Három gyermekem nyugszik Phoenixben, és négy férjemet temettem el.” (Odis)
“Az a legcsodálatosabb a szerelemben, hogy nem ismer határokat- nekünk pedig el kell fogadnunk, hogy így szeretünk. Az én szerelmem annyira hatalmas, hogy bár a volt feleségem újra férjhez ment, és már egy másik férfit szeret, én még mindig őt szeretem. Mert néha el kell fogadnunk, hogy van, amit nem tarthatunk meg örökké, hanem el kell engednünk.” (Donald)
“Nem tudom, meddig kell még élnem. Talán ma halok meg? Vagy holnap? Fogalmam sincs. Mindenesetre boldog vagyok, és nem bánok semmit, bár a poklokat is megjártam. De megtettem mindent, amit meg kellett tennem.” (Nelly)
“Az idő annyira értékes dolog… Istenem, annyire értékes…” (Sarah)
“Az életben nincs olyan, hogy boldogság. Amit boldogsának tartunk, az csak egy adomány, de korántsem a miénk. Birtokolni csak önmagunkat bitokoljuk, és azt, amit egy adott pillanatban adni tudunk.” (René)
“Azt hiszem, az teszi az embereket alkalmassá arra, hogy szeressenek, ha szeretetben nőnek fel. Mert szeretetet kell adnod ahhoz, hogy szeretetet tudj kapni, mégis úgy kell jónak lenned, hogy közben ne várj cserébe semmit. Egyszerűen azért tedd, mert nem tudsz másképp cselekedni.” (Sara)
“Az élet? Hihetetlenül csodálatos kaland volt…” (Ralph)
