Örülök az ösztöndíjnak, csak titokban reménykedtem, hogy nyerhetek, mert idén is sokan pályáztak. Hogy pontosan mik voltak a zsűri szempontjai, csak találgatni tudok: jártam már Grazban többször, publikáltam a város irodalmi lapjaiban és a német nyelvű könyveim is jórészt itt, a Droschl Verlagnál jelentek meg – tehát van némi kötődésem a városhoz. Az is számíthatott talán, hogy a pályázatot úgy adtam be, hogy velem jönne a feleségem, Nagy Ildikó Noémi, vagyis két írót kapnak „egy áráért”. A pályázatban írtam arról, hogy miért fontos számomra a lehetőség, hogy egy évig nyugodt körülmények között dolgozhatok és persze a konkrét tervekről is beszéltem. Szeretném folytatni és befejezni a „lemur-sorozat” következő darabját, emellett szívesen részt veszek olyan, akár közös projektekben, ami a városhoz, a város kulturális életéhez vagy az ott szerzett tapasztalatokhoz kapcsolódik. Hogy ez pontosan mi lesz, az idő fogja eldönteni. Egy Grazban készülő irodalmi antológiához máris csatlakoztunk, témája az első világháború kitörése, már fordítják az erre írt szövegeinket. Más (színházi) projekthez is kaptunk meghívást – azt hiszem, nem fogunk unatkozni ez alatt az év alatt.
Garaczi ösztöndíjával egy időben került nyilvánosságra a 2014-es irodalmi ösztöndíjasok neve is. Helwig Brunner, grazi költőt, a LICHTUNGEN című irodalmi folyóirat egyik kiadóját és egyben szerkesztőjét, leginkább 2008 óta a Szabó T. Annával közösen megjelent Költőpárok általuk jegyzet részéből ismerheti a magyar olvasóközönség, illetve felesége, Keszthelyi-Brunner Anett fordította, például Garaczi László számos versét is, németre.
A másik díjazott Christoph Szalay, aki fiatal kora ellenére, már két verseskötettel is büszkélkedhet, ám vezetékneve ellenére nem magyar, saját állítása szerint, nem is tud magyar felmenőkről. A síelő családból származó költő maga is profi síugró volt.
