Krizsán András: Balaton-felvidéki építészeti útmutató – Kiadó: Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet, 2014 – Puha kötés, fektetett A/4, 108 oldal – ISBN 978-963-309-033-6
Krizsán András Ybl-díjas építész nem csak születése, de munkája okán is ezer szállal kötődik a Balaton-felvidékhez. Így nem is nagyon készíthette el más azt az építészeti tankönyvet, ami nem csak a szakmabeliekhez szól, hanem azokhoz is, akik bármilyen formában kötődnek ehhez a tájhoz.
Sokan vannak, akik nem kis büszkeséggel osztják Cholnoky Jenő földrajztudós meglátását, miszerint:
A révfülöpi Fülöp-hegyről nyílik a világ egyik legszebb tája. Vannak magasabb hegyek, nagyobb vizek, de ahol a vulkáni kúpok csodás sokasága találkozik a széles víztükörrel, ilyen legfeljebb a Brazil partoknál, Rio de Janeiro partjainál van.
Persze, ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy ennek a tájnak – mára kiváltképpen – hangsúlyos eleme az ember. No, nem úgy önmagában, ahogy poroszkál a Kővágóörsről a Kornyi-tó felé, hanem maradandó munkálkodása, az építészet által. Az elmúlt évszázadokban az itt élő embereknek volt valamiféle nehezen meghatározható, de könnyen beazonosítható tudása arról, hogy miként lehet harmóniára törekedve létezni/építeni ebben a tájban. Régen az építőket nem oktatási intézmények képezték, s a „szárnyaló fantáziának” határt szabott a hagyomány és a lehetőség. Ma már nem a tájjal együtt lélegző emberek építtetnek, s nem a Balaton-felvidéken szemléletet szinte belső szervvé fejlesztő építészek terveznek. A hagyományok szunnyadnak, a lehetőségek – műszaki/technikai szempontból korlátlanok. Határt legfeljebb a pénz és/vagy a jó ízlés szabhat(na)!
Krizsán András – Somogyi Győzővel közösen – már számot adott arról, mi az, amit eleink ránk hagytak. De ez csak a múlt – félve őrzendő – lenyomata, amivel nem lehet elégedett egy aktív és felelős építész, aki a jelenben én és a jövőnek dolgozik.
A mostani kötethez az ötletet és a mintát egy ír építész, Mike Shanahan adta, aki elkészítette a Cork megyére vonatkozó építészeti útmutatót – ami letölthető innen.
Arra, hogy mi lehet egy ilyen tankönyv – nem viccelek, még „ellenőrző kérdések” is vannak – célja, maga szerző megadja a választ az credo-ként is olvasható bevezetőben:
Az útmutató segít felfedezni és megismerni a Balaton-felvidék sokszínű építészeti értékeit, hagyományait, éghajlati, földrajzi sajátosságait, rokokóba hajló vakolathímes parasztházainak igazi szépségét. Jól áttekinthető, közérthető rajzok segítségével illusztrálja a követendő példákat, de kitér a kerülendő formák bemutatására is. Elsősorban hagyományos épületek példáin mutatja be a tájegység építészeti karakterét, de mai formájú házak esetében is szolgálhat tanulságokkal.
Nem is Magyarországon lennénk, ha már a kötet elkészültének pillanatában nem jelentek volna meg az ellenérzésüknek hangot adó berzenkedők, akinek mondatai így kezdődnek:
„Nehogymá’megmongyák nekem, hogy…”
Azért én remélem, hogy azok lesznek többségben, akiket érdekel a Krizsán által kötetbe hordott ismeret, és meglátják mögötte – vigyázat, nagy szavak következnek: – a táj lelkét. Néha kétségeim vannak, érdemes-e próbálkozni az ismeretközvetítéssel egy olyan környezetben, ahol múltunk megismerése helyett (gyakran!) a hamis nemzeti mítoszok és sosemvolt hagyományok éltetése előnyt élvez a szakmaisággal és tudománnyal szemben.
Száz-százötven év múlva, ha a kötet szakmai lektorát, Kerner Gábort meglátogatom a Káli-medencében, és együtt végigtekintünk a tájon, már kérdés nélkül is tudni fogom a választ. Addig meg reményt ad ez a kötet: csináljon egy fecske nyarat!
